Kecskeméti testamentumok II. 1768–1781 - Forrásközlemények 5. (Kecskemét, 2003)

BEVEZETŐ

Bokros János teszen illyen rendelést. Kürti Ferenc itt lakosnak ára szerént húsz forintban adott két lovat, igaz, saját jószágát most jövő József-napi pesti vásárig. Terminus eljővén, ezeknek árát rendeli feleséginek s gyermekeinek. Tiszasason hét forintot adott széna vétel fejiben. Fodor István tudja a sasi ember nevit. Mivel már szénára nincsen szükség, ezen hét forintot tartozzon a sasi ember ezen testans feleségének kéziben adni. Bokros János és András mind kettei állították, hogy ők senkinek semmivel adósa nem maradtak és így senki igaz jussal az ő cselédit sem háborgathattya. Signatum Ketskemét anno et die ut supra. Coram et per me Joannam Balla m. p. comissarium. [A lap alján más írással a következő feljegyzés található:] Sasi bírák uraimék így magyarázzák és hitelesnek tartsák a fellyebb nevezett Bokros Jánosnak testamentomát. Hogy midőn a testáns már halálra volt sententziázva, uraság széke által kívánt testamentomot tenni, engemet mint akkoriban város commissariusát elegendőnek és hiteles személynek ítéltek a törvényt tevő urak a gyóntató atyával azt véghez vinni. Ketskeméten nem is mondaná ezt senki helytelen munkának. Ha vármegye tiszt uraira szorul e két praetendens e dologban, bizonyosok lehetnek kegyelmetek, az utána való költést meg kell fizetni és az 7 forintot is azon kívül. Attestállya Ketskeméten die 14. Februarii. 1781. Balla János m. p. tekintetes nemes Pest vármegye commissáriusa. L. s. A hátlapon eltérő írással a következő jelzetek találhatók: Fasc. 1. No. 44. 1770. , [áthúzva] No. 40. 1770. Egylapos irat, eredeti. A viaszpecsét enyhén rongált. A rendelés végén néhány sor található, amelyek a sokszori áthúzúsok miatt olvashatatlanná váltak. 79. ÖZVEGY GÖDÖLLEI MIHÁLYNÉ TESTAMENTUMA 1770. március 18. Anno 1770. die 18. Mártii. Én, néhai Gödöllei Mihályné az sok esztendőktül fogva való nyavalyáktól elnyomorodván, mostanában illyen rendelést teszek, tudni illik: Mésfél pásztábúl álló szőlőmet hagyom Bányai Mihály uramnak mint hűséges gondviselőmnek azért, hogy kilenc ezstendőktűl fogvást az én özvegységre jutott nyomorult életemet táplálta, és legfőképpen, hogy halálom után is tisztességesen való eltemettetésem ígérte. Kireksztem pediglen tulajdon fijamat holtomig való hidegségéért. Coram me Johanne Sárközi et per me Michaelem Sengellér.