Kecskeméti testamentumok II. 1768–1781 - Forrásközlemények 5. (Kecskemét, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ

ÖSSZEFOGLALÓ A most közölt végrendeletekkel együtt több mint ezer kecskeméti testamentum válik könnyen hozzáférhetővé az iránta érdeklődők számára. Az előző kötet olyan évszázadot fogott át, amelyből még viszonylag kevés emlék maradt ránk. A második kötet 1768-1781 közötti nem egészen másfél évtizedben keletkezett végrendeleteket tartalmazza. Tekintettel arra, hogy ekkor már az írásbeliség egyre általánosabb lett, a családok kezén mind jelentősebb vagyon halmozódott fel, a végrendelkezök száma rohamosan nőtt. Ekkor már található olyan év, amelyben 30-40 rendelkezés is készült és ránk is maradt. A kötetben fellelhető több mint félezer irat a rendi-feudális társadalom egyik békés időszakát segít alaposabban megismerni. Az ország legnagyobb mezővárosában, ahol a jelzett időszakon belül már több mint húszezer ember élt, ekkor kezdett felgyorsulni az a gazdasági folyamat, amely döntően megváltoztatta a „puszták metropolisának" nemcsak a társadalmát, hanem a település szerkezetét is. A végső rendelkezések formai jegyei még kevés változást jeleznek. Az új elem elsődlegesen a szakszerűbb forma és megfogalmazás, amely annak eredménye, hogy csaknem kivétel nélkül erre feljogosított, sőt kirendelt szakemberek fogalmazzák meg azokat a már jól begyakorolt előzmények alapján. Gyakorlatlan fogalmazó, hanyag kiállítás még mindig elég gyakran feltűnik ugyan, de az előbbre lépés ténye egyértelmű. A végrendeletekből nyilvánvalóvá válik, hogy a korábbi rideg állatartás egyre jobban háttérbe szorult. Ritkaságszámba megy a nagyszámú lóról vagy szarvasmarháról történő végzés. Velük szemben a juhok száma, állománya viszont számottevően növekedett. Annál feltűnőbb, hogy a szőlőtermesztés valóban tömegessé vált. Még a viszonylag szerény, vagy az egyértelműen szegény családfők is sorra hagyatkoznak szőlőültetvényekről, amelyek száma, nagysága átlagosan jelentősen meghaladja a század elején rögzített méreteket. Ugyancsak gyakoribbá vált a jelentős szántókról történő rendelkezés. Ezekben az évtizedekben a széles körű vagyoni gyarapodás lehetővé tette az igényesebb lakáskultúra térhódítását a mezővárosokban is. Erről is tanúskodnak a kötet iratai. A háztartási és ruházkodási eszközök, tárgyak módosulásai, változásai ugyancsak nyomon követhetők. Éppen ezért a néprajz, az életmód kutatója éppúgy bőséges anyagot talál bennük mint az, aki a hétköznapi szokások és a vallási élet változásai iránt érdeklődik. Külön is érdemes kiemelni, hogy Kecskeméten 1770-ben alig több mint 15 ezer fő, tehát kb. háromezer család élt. Mivel a kötet 561 családfő végrendeletét tartalmazza, valóban minden harmadik família vagyoni állapotáról kapunk minden tekintetben hiteles felsorolást. Ez az arány valójában még kedvezőbb, hisz a társadalom legszegényebb csoportjai, a zsellérek, pásztorok és cselédek valójában csak a legritkább esetben készítettek testamentumot. Ily módon a kötet komoly segítséget nyújt egy gyökeres társadalmi és gazdasági átalakulás tárgyilagos és eredményes vizsgálatához, szakszerűbb megismeréséhez, életszerűbb bemutatásához.