Kecskeméti testamentumok I. 1655–1767 - Forrásközlemények 4. (Kecskemét, 2002)

sek közül 20 található a gyűjteményben. Ezek közül 16 az 1709. évben keletkezett, amikor itt is pestisjárvány pusztított. Az 1712-1738 közötti évekből 34 darab áll rendelkezésünkre. Az előzőekhez képest kivételesen magas az 1739. évben keletkezett testálások száma: 73. Tudjuk jól, hogy az újabb kor talán legpusztítóbb pestis járványa dúlt ekkor a városon belül is, és ez döntően elősegítette a halálba készülők kényszerű és gyors rendelkezését. A következő évtizedekből már a korábbiaknál lényegesen több végrendelet maradt ránk. 1740-1750 közötti évekből 29, az 1751-1760 közöttiekből 70 darab, és az ezt követő hét évből pedig már 157 testamentumot őriztek meg. Érthetően ebben a korszakban még viszonylag kevés írott végrendelet készült, és ezek számottevő része is időközben elkallódott, elpusztult. Elég megalapozott az a vélemény, hogy a XVIII. század derekáig a valamilyen vagyont hátrahagyóknak csupán 3 %-a rögzíttette írásban utolsó akaratát. A következő évtizedekben a testamentumok száma azért nőtt rohamosan, mivel részben a lakosság lélekszáma is erőteljesen gyarapodott, és főként pedig azért, mivel az írásbeliség és a következetesebb jogkövetés ezek létrehozását lehetővé, illetve szükségessé tette. Kétségtelen, hogy Kecskeméten a XVII. század folyamán a hódoltság évtizedeiben is a városi tanács látta el a végrendelkezéssel kapcsolatos feladatokat.

6 J3 ár az ezek formába öntésével foglalkozó ránk maradt legkorábbi statútum csak a XVIII. század derekáról való, a legelső testamentumok hitelesítői között a többször is választott tisztséget viselők - pl. Kamarás Ambrus, Szentkirályi Pál és Kalocsa András stb. - neve található, ami kétségtelenné teszi, hogy a tanács régtől fogva törekedett jogilag képzett embereit igénybe venni, és kivételesnek minősíthető az alkalmi tanúk előtt végbement testálás. Nem szólva arról, hogy a legrégibb végrendelkezések is kizárólag a városi tanács levéltárában gyűltek össze. Kétségtelennek látszik, hogy a jogbiztonság megerősítése végett vált szükségessé 1756-ban a többszöri döntés e témában: „Mostantól fogva semminemű testamentom tételeknek semmi erejek nem lészen, hanem ha azok a város főbírája által rendelendő és küldendő becsületes és írástudó emberek előtt tétetnek, s ugyanazok által a város protocollumába leendő beírásra importáltatnak, de akkor is úgy állhatnak meg, ha osztályos vérek, successorok és fiscalis jurisdictionak törvényei szerint fognak tétettetni."

7 Ezt azért sem árt hangsúlyozni, mivel Gyöngyösön még a hódoltság utolsó évtizedeiben is a református eklézsia töltötte be a városi magisztrátus ezirányú szerepét. NÉMETH Gábor, 1991. 17. Előbb 1756. május 24-én, majd ezt az úriszék is megerősítette egy héttel később. Ugyanebben az évben augusztus 1-én született egy újabb döntés: „Kiki testamentumát a magistratus által kibocsátandó emberek előtt tegye, kiknek kötelességek lészen a megírt testamentumot a város levelei közé, ha úgy tetszik pecsét alatt betétetni, hogy innét valakinek ahhoz jussa lészen, párban visszavehesse, és a tapasztalt mesterségek [mesterkedések, visszaélések] is eltávoztassanak." IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1991. 68-69., ill. 62. és 65. Érdemes felfigyelni arra, hogy ezúttal az okiratokat az archívum levelei közé utalták, és valóban külön fasciculusban, kötegben gyűltek ezek évtizedeken át.