Kecskeméti testamentumok I. 1655–1767 - Forrásközlemények 4. (Kecskemét, 2002)

Egy korszak vagy egy térség múltjának alapos feltárásához érthetően minden rendelkezésre álló forrást fel kell használni. Egy ilyen munka során a testamentumok forrásértékét az növeli meg, hogy az élet igen sok szeletét érintik. Kecskemét fejlődésén belül az 1655-1767 közötti több mint egy századnyi időszak rendkívül fontosnak bizonyult. Ekkorra esnek a hódoltság utolsó évtizedei, a török elleni felszabadító háborúk keserves 15 éve, a Rákóczi-szabadságharc, a rendi állam és közigazgatás újjászervezése, a széleskörű migráció, a korábbi rideg állattartás válságának fokozatos kibontakozódása és a szélesebb körű növénytermesztés alapjainak lerakása egyaránt. Éppen ezért érthető, hogy rendkívül sokirányú adatot, utalást tartalmaznak ezek a dokumentumok nemcsak az anyagi javak termelésének alakulásáról, azok értékrendjéről és méreteiről, hanem a birtokviszonyok átrendeződéséről, a pénzgazdálkodás jellegének változásairól és a mezővárosi társadalom rétegződésének alakulásáról egyaránt.

3 Mivel jogi természetű gesztusról van szó, sok-sok adatot találunk bennük az országos gyakorlat naponkénti érvényesüléséről éppen úgy, mint a helyi sajátosságokról, azok fokozatos alakulásáról egyaránt. Tekintettel arra, hogy Kecskemét már a hódoltság alatt több kiváltságot szerzett maga számára, az itteni gyakorlat több tekintetben eltért a jobbágyfalvakban érvényesülő lehetőségektől, de nem egyezett meg teljesen a királyi városokban fellelhető szokásokkal sem. Rendkívül sok adatot találunk itt mind a lakáskultúra mind pedig az öltözködéssel kapcsolatos változásokra is. Különösen fontos adatok szedhetők össze a különféle hagyományok módosulásáról: a temetkezés, a halotti tor, a lakodalmakra szánt költségek, a szellemi és a lelki élet változásai éppúgy nyomon követhetők, mint az árvagondozás és a szegénygondozás egyaránt. Fontos utalásokat találunk a képzőművészet és az építészet egyes objektumaira vonatkozóan éppúgy, mint a zenei élet mind igényesebb terjedésére egyaránt.

5 Bőséges anyagot találnak benne azok is, akik a város vonzáskörének változásait, a pénzforgalom alakulását és a korabeli nyelvi sajátosságokat kívánják vizsgálni. A legelső ránk maradt testamentum 1655-ből való. Az első kötet anyagát célszerűnek látszott az urbárium kiadásának évével, 1767-tel zárni. így 462 végrendelet teljes szövegének közlésére került sor. Az egyes évtizedeken belül a dokumentumok száma érthetően erősen eltér. 1655-1686 közötti évtizedekből mindössze 16 darab maradt meg. Ugyanennyi menekült meg a század hátralevő időszakából is.'Az 1701-1711 közötti években készült rendelkezéhagyatéki anyagokat, példát mutatva arra, milyen szélesköiüen hasznosítható ennek a forrásféleségnek az adathalmaza. A bővebb tájékozódás érdekében feltétlenül ki kell emelni Németh Gábor munkáit is (1991. és 1995.), valamint KOCSIS Gyula gyűjtését. Ugyancsak figyelemre méltó KUJBUSNÉ MECSEI Éva 1995. munkája. A város gazdasági, vagyoni és társadalmi átrétegzödésének a végrendeletek alapján történő bemutatására MOLNÁR Attiláné (1989.) tett kísérletet. Ennek hasznosítása NÓVÁK László 1987. munkájában is megtörtént. 1750. január 11-én Heczeg Rózsa szerény vagyonáról rendelkezve, a 3. pontban külön rögzítette: „Az klavikordiumot hagyom 12 forintokban tisztelendő páter franciskánus atyám uraiméknak szentmise szolgálatra."