Kecskeméti testamentumok I. 1655–1767 - Forrásközlemények 4. (Kecskemét, 2002)

BEVEZETŐ Ma már senki sem vitatja, hogy a levéltárak egyik legfontosabb feladata az őrzésükben lévő legjelentősebb forrásanyag közzététele. A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára 30 évvel ezelőtt, 1972-ben jelentette meg első forráskiadványát. Bár ezt az első és alkalmi jellegű kötetet az intézmény fenntartója adta ki, a szakmai munkát az intézmény munkatársai végezték. A következő néhány évtől kezdve a mindig szűkös anyagi lehetőségek között, ha nem is a remélt és elvárható rendszerességgel, de mindenképpen kellő tudatossággal és szakmai felkészültséggel végezték az intézmény tudományos munkatársai ezirányú feladataikat. Az ország legnagyobb megyéjében és az egyik legjelentősebb megyei levéltárában érthetően nem lehet egyetlen kötetben publikálni az egyes forrásféleségeket. Még a feudális-rendi társadalom korából is olyan számottevő mennyiségű írott anyag maradt ránk, hogy azokat az esetek többségében csak sorozatok formájában lehet közreadni. Ezúttal a megye területén lévő mezővárosok levéltáraiban és irattáraiban fennmaradt végrendeletek közzétételét kezdi el az intézmény. Érthető, hogy az első kötetben a legtávolabbi múltba viszszanyúló és a leggazdagabb gyűjtemény anyagának egy része került. Remélhetőleg az itt található közel félezer végrendelkezés, és az ezekben fellelhető rendkívül bőséges adatmennyiség mindenkit meggyőz arról, hogy minden tekintetben indokolt a későbbi időszak és a többi mezőváros bár szerényebb mennyiségű, de tudományos szempontból éppoly fontos anyagának a mielőbbi közzététele is. A testamentumok, az életből távozók végső akaratát írásba foglaló hivatalos feljegyzések forrásértékét már a XIX. századi történészeink is tisztán látták. Ekkor még a figyelem központjában jórészt a főúri családi levéltárak iratai álltak. Amilyen mértékben figyeltek fel a következő évtizedek során a többi társadalmi csoport történelmének fontosságára, oly mértékben bővült az érdeklődési kör. A királyi városok végrendeleteiből már a XX. század első felében igen meggyőző forrásanyag került nyilvánosságra.

1 Az a sokszínű és rendkívül gazdag ismeretanyag, ami ezekben fellelhető, azt eredményezte, hogy jeles történészeink az 1960-as évektől mind több királyi és mezőváros végrendeletét tették közzé.~ RADVÁNSZKY Béla: 1879., HÁZI Jenő: 1830. és 1831. E téren kiemelkedik TÁRKÁNY SZŰCS Ernő munkássága, aki egyrészt Hódmezővásárhely és Makó végrendeleteit tette közzé, másrészt pedig a végrendelkezéssel kapcsolatos jogi szokásokat, és azok jogtörténeti hátterét dolgozta fel rendkívüli alapossággal és körültekintéssel. A városi levéltárak végrendeleteinek közlését folytatta Debrecenben RÁCZ István 1983. Kiemelkedő érdemeket szerzett e téren HORVÁTH József, aki nemcsak közreadta több kötetben Győr város testamentumainak igen gazdag anyagát, hanem sokirányúan fel is dolgozta a