Kecskeméti testamentumok I. 1655–1767 - Forrásközlemények 4. (Kecskemét, 2002)

1. SZABÓ MIHÁLY TESTAMENTUMA 1655

MARKO PÁL TESTAMENTUMA 1685. március 22. Anno Salutis 1685. die 22 Mártii. Én, Marko Pál, minekelőtte Isten ő fólsége súlyos betegséggel meglátogatván, még elmém jelön volna, Istentől reám bízatott javaimból teszük bizonyos testamentumot. 1. Elsőben az kettei öreg ökröknek egyikét az templomra, az másikat penig mise szolgálatért hagyom. 2. Az öregebbik lovat, egyiket hagyom az három oltárra. 3. Az káponára az kordásoknak hagyok egy kék tehenet. 4. Azonban az feleségömnek hagyok az nyolcad részön kívül 2 tehenet, az melyiket szereti. 5. Item azon fölül az mim vagyon házam, ögyibem, kertöm, házbeli portékám, mindönöm legyön az feleségömé, gyermökeimmel együtt, ha penig az gyermökeim meg találnának halni, mindön jószágomnak fele szálljon az templomra, fele penig az feleségömé, senki akadálya nélkül. Az föllyül az Szentkiralj Jánosnak vagyok tizönharmadfél forinttal adós ló őrzésben. Szabó Bálintnak vagyok adós 2 flo. den. 30, marha őrzéssel. Item vagyok adós az szegény ipámnak 4 tallérral, azonban az mim vagyon, míg él az apám, eljön belőle az gyermökökkel együtt. Item Baranyára az atyámfiának hagyok egy borjút. Ez testamentomtételben voltak Kovacz Gergely, Markó János, Kovacz János, Monar György uraimék. Anno et die ut supra. Scripsit (sic!) P. Gazdagh. Kívül azonos írással: 1685. Marko Pál testamenoma. Ugyanazzal az írással: Az kertet váltottuk ki Bodacz Andrástól 34 tallérban. A lap másik sarkában eltérő írással; Contentaltak mind az szent templom részére, mind a szent oltárokra való delegatiók ugy a tisztelendő páterek számára valók is. Eltérő írással a következő jelzetek találhatók: Nro. 52., N. 2. 1685., Fasc. 1. 1685., V. I. 1/17. Egylapos irat, korabeli másolat. 16. KIS FERENCNÉ, MOLNÁR ANNA TESTAMENTUMA 1685. augusztus 15. Én, mostan Keczkemeten lakozó Kis Ferencné, Monar Annok, adom emlékezetül mindön jó akaró böcsületes uraiméknak, valakikinek illik ez levelemnek rendiben. Tudni illik az nyomorult és gyámoltalan voltomban és kárvallásimban, nem maradott egyéb jószágocskám között az egy bótocskámnál. Annak okáért