Tóth Ágnes: Nemzetiségi népiskolák Magyarországon az 1943/44-es tanévben - Forrásközlemények 3. (Kecskemét, 1998)

Bevezető

tanítási nyelvű B típusokat is a lehető legkisebb számúra szorítsák le. E cél elérése érdekében a szülői értekezleten megjelenteket nyíltan presszionálták, ami viszont a nemzetiségi lakosság körében szült - érthető módon - elégedetlenséget és nyugtalanságot. A kormányzati akaratot, amelynek elvi és gyakorlati síkja már Önmagában is ellentmondásos volt, a legkülönbözőbb helyi törekvések - politikai okok, nacionalista vagy éppen a nemzetiségi túlzók, egyházi és községi, de még egyéni érdekek is - tovább árnyalták, módosították. Különösen nagy feszültségek figyelhetők meg a bajai háromszögben, és Délkelet-Dunántúlon, ahol alig akadt olyan elemi népiskola, ahol konfliktusok nélkül alakult volna ki az új szisztéma. Hegyhátmaróc, Tófű, Szárász községekben például C típus szerint folyt az 1924/25. tanévben az oktatás. A szomszédos faluban, Ráckozárban megvalósított A típus hívei - az evangélikus lelkész és iskolaszék -, az előbbi községekben is a C típus megváltoztatásáért agitáltak. Hangsúlyozták, hogy a szülők legelemibb érdeke legalább a B típus követelése, amely azonban még mindig nem fejezi ki ".. igazi népi érdekeiket".

5 Többször előfordult az is, hogy a magyar túlzók agitációjára az új oktatási rendszert egyszerűen nem vezették be, vagy a szülők által kívánt A, vagy B típus helyett a C típusút erőltették. Ez történt például a Baranya megyei Mágocson, ahol az iskolaszék határozata értelmében az addigi A típus helyett a C típust választották. A járás főszolgabírója jelentésében a változást természetesen eredményként tüntette fel, amit "a mágocsi plébánosnak, az iskolaszék elnökének tapintatos és körültekintő eljárásának tulajdonított."

6 A legélesebb konfliktusok talán a németek által lakott községekben figyelhetők meg. Jóllehet, a magyar kormány az 1924-ben megalakult Magyarországi Német Népművelődési Egyesülettel, amely a német nemzetiség kulturális és így iskolai igényeinek is reprezentánsa volt, tárgyalásokat kezdeményezett. Részben ennek eredményeként kidolgoztak egy tervezetet, amely a C típusú iskolák egy részének B típusúvá változtatását "több esztendőre kiterjedő, fokozatos végrehajtást előirányzó menetrend szerint" képzelte el.

7 A kormány és az egyesület vezetőségének tárgyalásai azonban nemhogy a kívánt eredményt nem hozták meg, azaz a C típusú iskolák tömege nem csökkent a B típusú javára, de sok esetben ellenkező hatást keltett. A nemzetiségi identitás szempontjából egyébként sem egységes német nemzetiségű lakosság öntudatosabb csoportjai eleve helytelenítették az egyesület vezetőségének kompromisszumra törekvő tárgyalási metódusát, míg a nacionalista szemléletű vidéki hatóságok a rendelet liberalizmusát tartották elfogadhatatlannak. így a szabad iskolaválasztás jogát minden eszközzel igyekeztek elszabotálni, illetve a nemzetiségi szülőket a kívánt "irányba" befolyásolni. 5 Szita László: A nemzetiségi nyelvtanítás a Délkelet-Dunántúlon a két világháború közötti időszak oktatásügyi statisztikájának tükrében. 613. In.: Baranyai Helytörténetírás 1985-1986. Szerk.: Szita László, Pécs, 1986. 603-645. 6 Füzes Miklós: A nemzetiségi oktatás szervezési problémái a baranyai népiskolákban az 1923/24-1943/44 tanévben. 389. In.: Baranyai Helytörténetírás 1979. Szerk.: Szita László, Pécs, 1979. 385-441. 7 Tilkovszky Lóránt: Nemzetiség és magyarság. Nemzetiségpolitika Magyarországon Trianontól napjainkig. Budapest, 1994. 29.