Tóth Ágnes: Nemzetiségi népiskolák Magyarországon az 1943/44-es tanévben - Forrásközlemények 3. (Kecskemét, 1998)

Bevezető

elején számolnom kellett. Azóta a német birodalom, vagy a német birodalmi befolyás Hamburgtól Grácon, Bécsen, Pozsonyon és Szlovákián át ... vesz körül bennünket. Ez a tény, valamint az, hogy a nyugati nagyhatalmak levonták a zászlót Németország előtt az idei kora ősszel lefolyt s a háború széléig vezetett konfliktusban, a németség öntudatát is mindenütt nagyon megnövelte és a Német Birodalomban kifejlődött ideológia futótűzként rohan végig a németség diaszpóráin, különösen a fiatalság körében."

27 Éppen a külső nyomás fokozódása, valamint a növekvő ellentétek késztetik arra Telekit, hogy figyelmen kívül hagyva a kétoldalú támadások érveit, a '30-as évek végén, mint kultuszminiszter a lehető legrövidebb időn belül érvényre juttassa a vegyes tannyelvű oktatásra vonatkozó korábbi rendelkezéseket. Jelentésében hangsúlyozza: az iskolák kijelölését a legnagyobb körültekintéssel, községenként, sőt ha szükségesnek látszott az egyes iskolák tanulóinak anyanyelvi megoszlását figyelembe véve végezte. Ez utóbbinál - mint írja -, "egészen brutális eszközt láttam szükségesnek alkalmazni..., kinek a gyereke milyen iskolába járjon. Aki német anyanyelvűnek vallotta magát és gyermekét, azt vegyes tagozatba rendeltem beíratni, aki magyar anyanyelvűnek vallotta magát illetve gyermekét, azt a magyar nyelvű tagozatba, illetve iskolába."

28 Éppen ezért határozottan visszautasítja azokat a sajtótámadásokat, amelyek szerint utasításai hatására magyar anyanyelvű tanulók kényszerültek volna vegyes oktatási nyelvű iskolába. Pilisborosjenő, Pomáz, Solymár példáján keresztül bizonyítja, hogy a felhozott konkrét esetekhez hasonlóan sehol sem történt más, minthogy "a magyar nemzet által vállalt kötelezettségeknek megfelelően biztosíttatott" a nem magyar anyanyelvűek számára az anyanyelvi oktatás.

29 Összeütközésre kényszerült Teleki az egyházak vezetőivel is. A rendelet eredeti szándéka az volt, hogy ne csak az állami, de a felekezeti iskolákba is bevezessék az ún. egységes rendszerű nemzetiségi oktatást. Ez azonban az egyházi vezetők miatt, akik nem akarták híveik és a társadalom előtt az ezzel járó felelősséget vállalni, nem következett be. Csak Teleki fenyegetése, miszerint az érintett helyeken MOL Vallás- és közoktatásügyi minisztériumi levéltár 1862-1951. Tanügyigazgatásra vonatkozó iratok 1937-44. /Továbbiakban VKM Tanügyigazgatás./ 6. tétel. 28 MOL VKM Tanügyigazgatás. 6. tétel 29 "Pilisborosjenőn az 1930. évi népszámlálás szerint 185 magyar és 1482 német lakos volt. A három tanerős állami iskolába beírt tanulók közül szüleik tizenegyet vallottak magyar és százhetet német anyanyelvűnek, a kéttanerős róm. kat. elemi iskolából pedig 18-at magyar és 116-ot német anyanyelvűnek. Rendelkezésem értelmében, az állami iskolában egy tanítónak tisztán magyar nyelven, kettőnek pedig magyar-német nyelven kell tanítania, mig a róm. kat. elemi iskolában az egyik tanítónak tisztán magyarul, a másiknak pedig magyar-német nyelven kell tanítania. Az utóbbi tagozat a tanulók nagy száma miatt még fejlesztésre szorul. Pomázon az 1930. évi népszámlálás szerint 4620 magyar és 386 német lakos volt. A 16 tanerős állami iskolába beírt tanulók közül szüleik 453-at vallottak magyar és 204-et német anyanyelvűnek. Rendelkezésem értelmében a 16 tanító közül 12-nek tisztán magyar nyelven, 4-nek pedig magyar-német nyelven kell tanítania. Solymáron az 1930. évi népszámlálás szerint 881 magyar és 2718 német lakos volt. A 12 tanerős állami iskolába beírt tanulók közül szüleik 33-at vallottak magyar és 503-at német anyanyelvűnek. Rendelkezésem értelmében a 12 tanító közül kettőnek tisztán magyar nyelven, tíznek pedig magyar-német nyelven kell tanítania." - MOL VKM Tanügyigazgatás. 6. tétel.