Tóth Ágnes: Nemzetiségi népiskolák Magyarországon az 1943/44-es tanévben - Forrásközlemények 3. (Kecskemét, 1998)

Bevezető

párhuzamosan állami iskolákat fog felállítani, valamint azon ígérete, hogy a közvélemény előtt minden felelősséget átvállal - késztette némiképp magatartásuk megváltozására a püspököket. Teleki, mint azt többször határozottan kijelenti, legjobb meggyőződése ellenére, de szándékosan vállalta ezt a feladatot. Mint ahogyan írja: "... kikapcsolva a magam egyéni felfogását, szó szerint teljesíteni kívántam... az előző kormánynak, melynek programját átvettük, ígéretét. Másrészt spontánul engedni kívántam a külpolitikai kényszerhelyzetnek ezen a ponton, hogy máshol annál inkább ellenszegülhessek, - így abban, hogy a németség maga képezze tanítóit. Végül élére akartam állítani a kérdést a hazafias svábság és egyáltalán a svábság előtt, amely ide-oda engedte magát rángattatni a különböző befolyásoktól, vagy tétlenül nézte, hogy a községnek néhány embere beszéljen és cselekedjék helyette. ... A németség egy része és főleg a vezetők egy része sohasem lesz megelégedve. Alig vált nyilvánossá ez a rendelkezés a németség 'vezére' Bäsch kijelentette, hogy nekik nem fontos, hogy milyen iskolákat kapnak, de az a fontos, hogy maguk képezzék tanítóikat német szellemben. Ezért szükséges, hogy a németségnek az a nagy része, mint én hiszem többsége, amely híven hazafi, vagy amely gyakorlati okokból kívánja a lényegében magyar tanítást, felébredjen, lábára álljon és szervezetten szembeszálljon a szándékaikkal ellentétes törekvésekkel. ... A magyarság többségi akarata külpolitikai okokból és az utódállamokban élő kisebbségeink miatt nem érvényesülhet. Csak a hazai németség többségének akarata, ezen akarat határozott kifejezése és vele annak az elvnek a győzelme hozhat megnyugvást, hogy minden állampolgár szabadon dönthet gyermekeinek iskoláztatása dolgában."

30 Azért is idéztünk hosszabban Teleki beszámolójából, mert a német iskolakérdés kapcsán kifejtett véleménye egész, ekkori politikai gondolkodását jellemzi, s érint minden olyan problémát, amelynek az adott helyzetben való "megfelelő" megoldása ugyancsak kérdéses volt. Érzékeli az ország és a kormány csapdahelyzetét. Nevezetesen: Magyarország revíziós törekvéseinek támogatása fejében mind nagyobb engedményekre - s ennek csak egyik aspektusa az iskolakérdés, vagy a hazai németség közvetlen ideológiai befolyásolása, szabad politikai szervezése kényszerül a hiüeri Németországgal szemben. Illuzórikus elképzelés volt tehát részéről e konfliktus feloldását elsősorban a hazai németség józan belátásától, sőt a Németország törekvéseivel szembeni ellen állásától várni. Mert mint ahogyan a magyar kormány sem tudta párhuzamosan a területgyarapítási célok támogatását, és a szuverenitás minden téren való megőrzését Hitlernél elérni, úgy a hazai német kisebbség egy része sem tudott ellenállni a 'völkisch' eszme térhódításának. Amitől s ez nem kisebbíti a hazai németség felelősségét - maga a magyar állam sem tudta hatékonyan megvédeni. A "csapdahelyzet" feloldhatóságát, korrekt megoldását nemcsak az elkövetkező hónapok, évek eseményei cáfolták, de bizonyos értelemben Teleki saját, személyes sorsa is azt példázza. A II. bécsi döntés - 1940. augusztus 30. - eredményeként Magyarország visszakapta Észak-Erdélyt és Székelyföldet. Ezért cserébe azonban a magyar kormány aláírni kényszerült az ún. bécsi népcsoport egyezményt, amely a hazai MOL VKM Tanügyigazgatás. 6. tétel.