Tóth Ágnes: Nemzetiségi népiskolák Magyarországon az 1943/44-es tanévben - Forrásközlemények 3. (Kecskemét, 1998)

Bevezető

előbb az állami és községi, valamint a többi felekezeti iskolákban is alkalmaz tassék".

26 Az egységes rendszer gyakorlati bevezetése során, mint ahogyan azt a fenntiek is jól tükrözik, a korábbi konfliktusok ismételten kiéleződtek. Különösen a németek által lakott területeken volt súlyos a helyzet. Jóllehet az új nemzetiségi oktatási rendszer bevezetésével a magyar kormány egyrészt gesztust kívánt gyakorolni Németország felé, demonstrálva, hogy kész a magyarországi németség igényeinek figyelembevételére. Míg a másik oldalon épp a hazai németség körében erősödő demagóg agitációnak - amely képviselői, mind határozottabban a hitleri Németországtól kértek és kaptak segítséget - igyekezett így gátat vetni, annak hatását, bázisát csökkenteni. A kormány törekvéseit azonban egyik irányban sem koronázta siker. Ekkor ugyanis már jól látszott, hogy a magyar kormány területi revíziós politikájának részbeni, vagy teljes megvalósítását csak Németország támogatásával remélheti. Ezért újabb és újabb engedmények megtételére kényszerült a hazai németséget befolyásoló, számára különleges jogi státuszt igénylő hitleri törekvésekkel szemben. Teleki Pál 1939. január 24-én a német nyelvű népiskolai oktatásról Horthy Miklós kormányzónak írt jelentésében nyíltan megfogalmazta ezeket a veszélyeket. Míg a beszámoló első felében Teleki a magyarországi nemzetiségi iskolarendszer 1923-tól végbement jogi és gyakorlati változásait tekintette át, addig annak második felében az egész probléma személyes értékelését adja. "Amikor a közoktatásügyi tárcát vállaltam, a miniszterelnök úr arra kért, hogy ezen a téren az előző kormány részéről fennállott ígéreteket, amelyek már úgy a hazai németség felé, mint - bár nem hivatalosan, de mégis - a Német Birodalom vezetői felé is tétettek, váltsuk be és pedig spontánul, hogy evvel biztosítsuk azt, hogy ezután csak azon mértékig kelljen elmennünk a német oktatásra vonatkozó engedményeinkben, ameddig mi azt jónak látjuk és akarjuk. Világos volt előttem az, hogy az utódállamokban élő magyarság helyzetének szempontjából nagyon fontos az, hogy mi az itteni kisebbségnek milyen engedményeket teszünk, és milyen iskolákat adunk. A külföld éspedig úgy a németek, mint az egykori antanmatalmak nem ismerik el azt a lényeges különbséget, amely szerintem az olyan kétféle kisebbség között van, amelyek egyike a saját maga jószántából vándorolt be egyik országból a másikba és telepedett ott le, tudatosan új hazában, új körülmények között, tehát az alkalmazkodás szükségének világos tudatában és bizonyára szándékával is, és aközött a kisebbség között, amely a háború utáni erőszakos területváltozás következtében ősei földjével, falujával, akaratán kívül, sőt annak ellenére került idegen hódító igája alá. [...] A németség ... a háború után közel állt ezen állásponthoz, ameddig elnyomott volt. Hitler és vele a 'völkisch' eszme uralomra jutása óta a helyzet megváltozott. A 'völkisch' gondolat homlokegyenest ellentétben áll a Szent István-i gondolattal és a mi nemzetfoga lmunkkal. Annak előretörése nálunk eszmei és ebből kifolyólag gyakorlati összeütközésekre kell hogy vezessen. [...] A másik szempont, amelyet eleve tekintetbe kellett hogy vegyek, a Német Birodalom az utolsó években rohamosan növekvő ereje Közép-Európában. Az Anschluss Sopronig hozta a Német Birodalmat. Evvel tehát már miniszterségem Tilkovszky, 1995. 1264-65.