Tóth Ágnes: Nemzetiségi népiskolák Magyarországon az 1943/44-es tanévben - Forrásközlemények 3. (Kecskemét, 1998)

Bevezető

oktatás válságos voltát jelzi, hogy az egyes helységekben gyakran változtak az iskola típusai, s egy átlátható, a valóságos nemzetiségi igényeket tükröző oktatási struktúra nemhogy az 1925/26. iskolai év kezdésére, de még a '30-as évek elejére sem alakult ki. Az állandó mozgás, változás természetesen az oktatás színvonalára is kihatott. Annál is inkább, mert az adott pedagógus sem tudta az évenként, vagy jobb esetben néhány évenként változó iskolatípus követelményeihez igazítani nyelvtudását, fölkészültségét. Összehasonlítva az 1918-22. közötti és az 1923-32. közötti időszak már földolgozott helyi, regionális oktatásstatisztikáit jól látható, hogy az előző időszakban lényegesen magasabb volt a tisztán anyanyelven tanító nemzetiségi iskolák száma, s jelentős arányt képviseltek a vegyes tannyelvű osztályok is.

12 Bizonyos mértékű visszaesés figyelhető meg akkor is, ha az 1923-32. közötti időszakot csak önmagában vizsgáljuk. Természetesen a legjelentősebb visszalépésnek az tekinthető, ha az A típusú, tisztán anyanyelven tanító iskolából C típusú, a nemzetiségi nyelvet csak kötelező tantárgyként tanító iskola lett. Ilyen jellegű változásra Baranya megyében 39 tanintézetnél, a nemzetiségi iskolák 31,4 %-ánál, míg Somogy megyében 69,5 %-ánál került sor.

13 Hasonló tendenciák figyelhetők meg a felekezeti népiskoláknál is. Mivel a két világháború közötti és a II. világháború időszakában az elemi népiskolák túlnyomó része egyházi fönntartású volt, így a nemzetiségi népoktatással kapcsolatos állásfoglalásuk - lúveik soknemzetiségű voltára tekintettel - jelentős véleményformáló hatással bírt.

14 Annál is inkább, mert az állam, tiszteletben tartva az egyházak autonómiáját, nem írta elő számukra a rendelet kötelező érvényű bevezetését. Ugyanakkor nyilvánvaló volt az is, amennyiben az egyházak által fenntartott népiskolákban nem kerül sor a rendelet bevezetésére, úgy sem az egyes nemzetiségek - főként a németeknek - igényei, sem a Németországnak tett ígéretek nem teljesíthetők. Ezért az állami vezetés számolt az egyházak lojalitásával. A vallás- és közoktatásügyi miniszternek a nemzetiségi népoktatást biztosítani hivatott törvény végrehajtására kiadott utasítása 1923. augusztus 24-én lépett életbe.

15 E szerint a "különböző tanítási nyelvű iskolatípusok közötti választásra jogosultak erre vonatkozó nyilatkozatukat az 1923/24. tanévre vonatkozóan" 1923. szeptember 9-ig tehették meg. Ezt követően núndenkor július l-ig kellett 12 A "124 baranyai nemzetiségi iskolában a Tanácsköztársaság alatt, s a megszállt területen érvényesülő gyakorlat a német iskoláknak 64,5%-ban a teljes anyanyelvi oktatást tette lehetővé. 25,5%-ban német és magyar nyelven folyt a tanítás. Tolna megyében a teljesen anyanyelven tanító nemzetiségi iskolák száma 46, német és magyar tannyelven 14 működött. A tisztán anyanyelven tanítók százalékos aránya: 76,7%, a két nyelven tanító 23,3%-ot tett ki. Somogy megyében huszonhárom nemzetiségi (német) iskolát mutattak ki. Tizenhatban (69,5) csak anyanyelven oktattak a Tanácsköztársaság időszakában és azt követően, német és magyar nyelven 7 iskolában (30,5%). A magyart, mint kötelező tantárgyat oktatták a fennálló rendelkezések szerint." - Szita, 1986. 620. 13 Szita, 1986. 614. 14 A katolikus egyháznak a két világháború közötti években a nemzetiségi anyanyelvű oktatással kapcsolatos elvi, és gyakorlati viszonyulását részletes, átfogó tanulmányban dolgozta föl Tilkovszky Lóránt. Lásd: Tilkovszky Lóránt: Nemzetiségi anyanyelvi oktatás Magyarországon a katolikus elemi népiskolákban (1919-1944). In.: Századok, 1995. (129.évf.) 6. sz. 1251-1274. 15 110.478/Vm. sz. VKM rendelet. In.: Hivatalos Közlöny, 17. szám. 251-253.