A kecskeméti magisztrátus jegyzőkönyveinek töredékei I. 1591-1711. - Forrásközlemények 1. (Kecskemét, 1996)
SZÖVEG KÖZLÉS
hanem jó akaratja szerént az mit akar adni fiának. Deák Mihóknak, ad mint édes anyja. Mind az két félnek feleleteket jól meghányván, vetvén az mi törvényünk ezt találta. Jóllehet Deák Jánosné azon jókat együtt keresvén az urával, maga szabados jóakaratjában volna azoknak a fiaival való közlése. De mindazonáltal hogy az fia Deák Mihók megházasodott és a feleségéhez ragaszkodott, azon való haragjában az anyja őtet az jószágból semmissé nem teheti, hanem osztassék három felé az jószág, az egyik rész legyen az anyjoké. Deák Jánosnéé, az másik kisebbik fiáé, az ki vele vagyon, Deák Istóké, harmadik rész Deák Mihóké, az búzából is harmadrészt kiadván, az földben levő búzát penig egyenlőben takarítsák fel. Az ház közeli portékát penig mind fehérruhát s mind egyebet az asszony magánál megtarthatja szabados jóakartaja szerint, valamelyek az ő gondviselése alatt vannak belől az házban. Hozzá tévén ezt is, az anyjok valamely marhákat vitt atyja és anyja házától, ajándékjáért mit adnak, azokat minden tenyészetével és hasznával együtt magának megtarthatja és osztályban egyikkel sem közölheti maga jóakaratja kivül. Az több osztálybeli dolgok is az asszony engedelméből lettének, mindenek az maga szabados jóakaratja, miképen közösködik fiaival mind házból, kertből szőlőből etc. Ez törvéntételben voltának jelen ilyen becsületes fogott uraink: körösi Sághi János, Szabó Mihály, Fruttus Márton; Czeglédről Bóbis György, Daut (?) Ferencz; Szentkirályról Fekete Gáspár és Sánta Mihály és Szentlőrinczről Szekeres János és Magó István uraink. Die eodem et anno. 198 Petes Gergely előállván törvényszékünkre ezen becsületes fogott uraink eleiben, adá élőnkben, hogy az mely mezei kert öröksége vagyon, azt az atyja Petes Gáspár és az bátyja Petes János együtt vették volt; az atyjok meghalálozván és Petes János is, maradott Petes Jánosnak egy fia Petes János; ezzel is együtt birták a kertet, felét ő, felét Petes János. Petes János is meghalálozván, szállót az a kert örökség az leányira Petes Jánosnak, házas leányira, az kik egy testvérek voltának ifiabbik Petes Jánossal, de minthogy annak semmi maradéki nem maradtanak, az asszonynak az urok, minthogy ketten vannak, az kertnek felét kétfelé szakasztották és ketten szántják és ismét (?) Petes Gergely az felét maga birja; de az szolgák rútul alkodoznak egymással, az melyen mind az gazdák és szolgák közt nagy háborúságok történnek, akarván azért kielégíteni a kertből Petes Gergely Fetes János leányit. Petes János leányi is előállván azt felelék, ők az kertről el nem állnak, sem az árát fel nem veszik, hanem az mely részt az ő atyjok birt abban az kertben, ők is azon megmaradnak és azzal megelégszenek. Mi mind az két félnek az feleleteket megértvén vizsgálván, mi ezek közt vértagadást nem tehetünk, sem egyik az másik jószágához valamelyiket nem addálhatjuk 199 s nem köthetjük, s az mint ennek előtt az 198 Ugyanazon évben és napon. 199 Hozzá nem tehetjük.
