A kecskeméti magisztrátus jegyzőkönyveinek töredékei I. 1591-1711. - Forrásközlemények 1. (Kecskemét, 1996)
SZÖVEG KÖZLÉS
szaladásképpen az marhák reá találván menni azon ágasegyházi földre, az ispánok avagy hajtogató katonák ott találkoztanak lenni, kik az Szabó Mihály marháit, nem csak az övéit penig, hanem más emberekét is elővévén, elhajtották, az melyeket sok könyörgéssel, nagy summa pénzen váltattanak ki, fizetvén érettek tall. 180., némelynek, az kiknek marhájok köztök volt és bérért őrzötték, nem akarnának fizetni ez summás fizetés közé, de az mi törvényünk azokat sem menti meg, mert ha az béres pusztán esett volna az marháknak bántások, az gazda vétke volna, de imez más pusztán az gazda marhája is olyan martalék volt, mint az sellyéré, az szolgáé is azon szerént. Ismét maradt volt meg kivül ötvenig marha, az ki ott az ágasegyházi földre be nem ért volt, ettől sem akarnának fizetni, de ettől sem menthették magokat, mert azok is mind oda valók lettek volna, együtt és egy seregben lévén, noha akkor benn nem találkotak lenni, de ugyan bele mentek volna azok is azon ágasegyházi földen, határban. Az mi törvényünk azért ezt találta, hogy valamely embernek ott marhája volt s mennyi, marha számra vessék fel és fizessék egyaránt ez summás fizetést egy-egy marhára mennyi esik, akár szolga, akár rideg legény, akár sillyér és béresfizető legyen, senkit ebből ki nem rekeszthetni, az mint hogy száma nélkül esett ilyetén veszély ennekelőtte is sok jámborokon, de ugyan igy szenvedőknek kellett lenni az ilyetén nyomorúságot. Ma az nyáj pásztoroknak volna valami jószága, az ki gondviseletlensége miatt az kár lett, volna azon valami kerest avagy mindenestől,de ez mostani nyomorúságos időben arra sem ereszkedhetünk, csak kiki szenvedjen egyaránt, maga marhájától fizetvén. Ez törvénytételben voltának jelen ilyen becsületes fogott birák uraink: Kőrösrül Dús János, János kovács; Czeglédről Balogh Mihály és német András uraink; szentkirályi Székely Máté és szentlőrinczi Szekeres János uraink. Eadem die et anno et eadem hora. 187 Koldus Istók fogatta vala meg Kis nagy Jánost 9 tallér adósságért, melyet meg nem adhatott, hanem egy szegény, Tót János nevű legény adott érette 8 tallért borjú fejében, azt mondván, hogy vagyon őneki 14 borja, annak négyét választva neki adja; kimenvén az borjuk látni, nem volt több négy borjúnál; az mint akkor összve czimborált Kis nagy János Tót Jánossal, annak utánna ismét az borjúk ketteit adta Gere Györgynek Kis nagy János maga adósságában. Kis nagy János hogy eltávozott városunkból, kiment az borjúk látni s keresni, nem találta őket, holott György már elhajtotta volt őket. Az törvény azt találta, mivel vannak bizonysági Tót Jánosnak ez dolgokról, azok esküdjenek meg, hogy az borjúkat adta Gere Györgynek Kis nagy János, az melyeket először Tót Jánosnak adott volt az 8 tallérokban és igy mindjárt legyenek az borjúk Tót János számára, hajtsa vissza őket. Azután keresse pénzét Gere György Kis nagy Jánoson. Kovács Péter és Kovács Jancsi megesküdtek Tót János mellett ez törvény szerint és az borjúkat haza hajtotta Tót János. 187 Ugyanazon évben és napon, ugyanabban az órában.
