A kecskeméti magisztrátus jegyzőkönyveinek töredékei I. 1591-1711. - Forrásközlemények 1. (Kecskemét, 1996)
SZÖVEG KÖZLÉS
Eodem die et anno, eadem hora. Király István fogatta volt meg cserésnek (?) tinók mellé Ros Benedeket, az mely tinókat keze közé adott, ugyanazon tinókat adott ismét Czirkator Mihály urunk is keze alá négy tinókat magáéit, költséget is adván elegendőt Benedek kezében. Azonban Ros Benedek ez négy tinóknak ketteit elvesztvén, Czirkator törvényre fogta érette és minekelőtte az törvényhez kezdettenek volna, ezen felyül emiitett törvénybirák uraink összve alkudtatták őkegyelmeket ilyen módon, hogy Ros Benedek adjon Czirkator urunknak egy jó jármos ökröt, melyei contentus lévén Czirkator urunk, imez is maradjon békével, melyre reá állván Ros Benedek s kezet adván róla, fogadást tett, hogy minden ellentmondás és háborgás nélkül Czirkator urunknak ezen szerént faveal és eleget teszen. Eodem die et anno. Öreg nagy János urunkat szolgálta egy tápió-szent-mártoni Örzsébet nevű menyecske és ugyanott őkegyelménél lakott egy Szabados János nevű rideg legény is, ezek valamiképpe öszveközösültek és az menyecske terőben (sic !) esett. Mind az kettőt ezért az megnevezett fogott uraink eleiben beáilitván, az menyecske azt feleié szemtül szembe Szabados Jánosra, hogy őtet hitivei csalta meg, ezt mondván, az ő lelke elkárhozzék, hogy ha vajda kocsiára rabságra ereszti, hanem ha tőle terőben talál esni, mindenekben gondját viseli s hozzá is veszi. Az legény is szemtül szemben ezekben semmi tagadást nem tőn, minden kényszerítés nélkül megvallá, hogy az ő dolga mind az cselekedet s mind penig azok a fogadástételek, melyeket a menyecske mond. Annak okáért az mi sententiánk 188 őfelőlök az lehet (az mi állapotunk vagyon), az uraknak keressék kedveket, onnét szabadságot vévén magoknak, annakutánna magokra is viseljenek gondot, mód lévén dolgokban: sőt ugyan tartozzék is az legény az menyecskét fogadása szerint mindenekben megmenteni és fizetése által az urak kezéből ki venni, (későbbi beirás ugyanazon kézzel:) Mely kiváltás meg is lett. Tjk. 1658-1664. 44-47. o. -- Szilády K. m. A. 24-27. o. 1661. szeptember 10. Rácz András fejős juhászának, Mihálynak a felesége bort hozott volt Kőrösről 2 általaggal, árulta pintit d(énár) 12 alattomban. Előszólittatván és megfogván abbeli cselekedeteiért, azzal mentette magát, hogy a kecskeméti juhászok hozatták vele; mindazonáltal ez csak semmi mentség, az becsületes törvény ezt találta hogy az asszony, a ki bort hozta s árulta, az város kapujában kivonattatván, verettesék meg, minthogy adózó jobbágy nem volt, az városból is kimenjen ez tilalmas dolgoknak cselekedetiért; az juhászok penig, kik 188 ítéletünk.
