Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)
Összefoglalók
Gyenesei József „A MAGYARORSZÁGI ZENEI ÜGYEK REFORMÁLÁSÁNAK TERVEZETE” M. Bodon Pál memoranduma a hazai zeneoktatás átalakításáról (Forrásközlés) A tervezet központi gondolataként a „sínylődő” vidéki zeneiskolák államosításának szükségességét szorgalmazó tételt jelölhetjük meg, amelytől M. Bodon Pál több tekintetben is a hazai zeneoktatás eredményességének nagymértékű javulását várta. A korabeli gyakorlat szerint az államilag segélyezett zeneiskoláktól a támogatásért cserébe a minisztérium a Zeneakadémia tananyagához igazodó, emelt szintű tanrend bevezetését írta elő, amely a gyakorlatban azonban különbözőféleképpen valósult meg az egyes intézményeknél. A segély másik feltételeként, az állások betöltésénél a képesített zenetanárok előnyben részesítését rendelte el a kultuszminiszter. Ennek az elvnek az érvényesülését a fővárosi zenekultúra rohamos fejlődésének megindulásával, amely a képzett oktatókat mind nagyobb számban kötötte le, valamint a zeneiskolai növendékek létszámának növekedésével, az 1910-es évektől már nem lehetett biztosítani. A szerző az államosítástól az egyes intézményekben alkalmazott tantervek egységesülése, valamint a tanulók értékelésének egységessé válása mellett az oktatók javadalmazásának kiegyenlítődését, a tanárok elvándorlásának megszűnését, valamint a zene demokratizálásának megvalósulását remélte. Ez utóbbi kiteljesítésében az állami ének- és zenekaroknak is komoly szerepet szánt. M. Bodon Pál 1913-ban kidolgozott egy tervezetet a kecskeméti zeneoktatás gyökeres átalakítására, amely elfogadásra került, de végül a háború kitörése miatt nem valósulhatott meg. Most ismertetendő munkaanyagában az 1913-as tervezetben szereplő elképzeléseket ismételte meg országos szintre kiterjesztve, amely szerint a nép- és középiskolai zeneoktatás feladatát az általa képzetlennek ítélt énektanítóktól a zeneiskoláknak kellene átvenniük. Ily módon nem a szülők anyagi helyzete és kultúrigénye határozná meg, mely gyerekek juthatnának el a zeneiskolába. Fentiekhez hozzátette azt is, hogy a tehetségesnek mutatkozó gyermekeknek természetesen az alapképzés után hangszeres zenetanulásban kell részesülniük. Kiállt amellett, hogy a szegény sorsú növendékeket ebben minden eszközzel támogatni kell. „A tervem szerinti énektanítással a legtágabb értelemben vett népművelést lehetne _______________________________________1______________________________________ÖSSZEFOGLALÓK 473
