Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)
TANULMÁNYOK - Toldi Lóránt: Nyílt titkok. Egy "titkos" parlamenti választás és sajtója a dunapataji választókerületben (1872)
Toldi Lóránt kedő vezető politikusa, Helfy Ignác néhány nappal később, május 14-én a Magyar Újságban megjelent írásában nem is igen rejtette véka alá, hogy a 48-as jelöltek szűkében álló kerületek esetében Kossuth Lajos felléptetése a taktikai repertoár fontos része. „Vannak ugyan kivételes esetek, midőn egy bizonyos kerületnek csakugyan mulhatlan szüksége van országos nevű jelöltre [...] mert másként talán nincs kilátás győzelemre. [...] föl kell léptetni azonnal és minden további kérdezősködés nélkül azon férfiút, ki iránt a kerület föltétien bizalommal viseltetik, s akivel leginkább remélhető a győzelem... de ne kívánjuk tőle azt, - ami pedig gyakran megtörténik - hogy előre nyilatkoztassa ki, miszerint megválasztása esetén le fog mondani előbbeni kerületéről. Ilyen követelés pártszempontból nem is tapintatos; mert ilyen nyilatkozat által tetemesen megkönnyebbittetnék az ellenfél működése és győzelme. [...] A múlt választások alkalmával Kossuth Lajos több kerületben lett megválasztva, úgyszintén meg lettek választva fiai is. [...] Most nem csak a haza függetlensége van kérdésbe véve, hanem kérdésben forog maga a szabadság, a népjog, az egyenlőség, szóval mindaz, amiért a magyar ellenzék századok óta küzd. S miután Kossuth Lajos neve nem csak függetlenséget jelent, de jelent egyszersmind népszabadságot, sérthetetlen népjogot és népfelséget - szüksége, hogy most ne 4-5, hanem 20-30, szóval mentül több kerületben válasszák meg. [...] Mihelyt e kérdés merült fel valamelyik kerületben: kit léptessünk fel? Nézzenek körül, vizsgálják jó! meg a kerület elemeit, s ha úgy látják, van biztos kilátás a sikerre, csak ejtsék ki a nép szívét átrezgő jelszót: éljen Kossuth Lajos! és léptessék fel azonnal őt, vagy Kossuth Ferenczet, vagy Kossuth Lajos Tódort."16 A kormányoldal mellett elkötelezett Sárközi Lapok vezércikke természetesen azonnal heves támadást intézett a 48-asok jelöltállítási gyakorlata ellen, egyszerű politikai blöffnek minősítve Kossuth indítását: „ügyes kortesfogás Kossuth Lajos nagy nevének jelöltsége alatt egyik vagy másik elbukott társuknak egy üres helyet tartani készen”, ugyanis az egykori kormányzó „nyilvánosan megfogadta, miszerént sem maga nem jövend [...] ezen állapotban honába, sem pedig hasonló fogadással lekötött fiai". A lap egy másik cikkírója szerzőtársa gondolatmenetét így folytatta: „ingadozás az eszmék, bizonytalanság a személyek körül [...] Egész működésük célja a ködfátyolkép, melyet felállítottak- Kossuth Lajos nevét folytonos világlatban tartani -, mert ha ez letűnnék, még maguk s'em tudják, mit tennének. [...] játék az, mit ők a felizgatott és félrevezetett néppel űznek."11 A Kossuth-kérdés természetesen eluralta a választókerületi sajtóorgánumokat, de emellett a kormánypárti mozgalmakról is tájékozódhatott a nagyközönség. A Kalocsán szerveződő Deák-párt április 30-án „lélekemelő 26 27 26 Helfy Ignác: Kit léptessünk föl? Magyar Újság, 1872. május 14. 1. 27 „A nagy hazafiak”. Sárközi Lapok, 1872. május 19. 1-2. 450
