Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)
TANULMÁNYOK - Toldi Lóránt: Nyílt titkok. Egy "titkos" parlamenti választás és sajtója a dunapataji választókerületben (1872)
Toldi Lóránt lévén vidéki bázisának jó részét a birtokos parasztság adta - s Dunapatajon is ők alkották a függetlenségiek derékhadát —, így elvi aggályai mellett joggal tarthatott támogatottsága adminisztratív meggyengítésétől is. Az ellenzéki obstrukció nyomán végül a javaslat elbukott. Ferenc József császár és király a törvényhozó munka ellehetetlenülésére adott válaszképpen feloszlatta a parlamentet, és 1872. szeptember 1-jére új országgyűlést hívott össze. Az 1848-as esztendőben a liberális reformpárti köznemesség, többek között Kossuth Lajos 1847-es országgyűlési követté választásának egyik legfőbb támogatója, Nyári Pál alispán vezette Pest-Pilis-Solt - a korban gyakori szóhasználattal élve „vezérlő” - vármegye 1872-ben még mindig erős ellenzéki fészeknek számított. Ennek megfelelően a dunapataji választókerületet is magában foglaló megye vezetői a maguk hatáskörében, afféle „most vagy soha” hangulatban igyekeztek is élni eszközeikkel, s titkos választás lebonyolítása mellett határoztak. Politikai szándékukat ráadásul a szélbali „pártközpont” következőkben ismertetett jelöltállítási gyakorlata is megtámogatta. Erről formálisan a jogi kötelmekkel, de mégiscsak a megyebizottmány befolyása alatt működő, a voksolás szervezésére hivatott vármegyei központi választmány döntött. Ám e szándékok eredőjét látni vélő, ellenérdekelt politika erők - helyben - első ízben a nyilvánosságban rejlő lehetőségeket is ki akarták aknázni ennek ellensúlyozására. Az 1848. áprilisi kerettörvények közül a polgári parlamentarizmus határköveit lerakó V. te. végrehajtása során Dunapataj a Duna melléki gazdasági, de még inkább szellemi és kulturális központ: Kalocsa ellenében3 kapott választókerületi „főhely” státuszt. A döntést megemészteni jó fél évszázadon át sem képes szomszédos „főpapi város” elitjével ennek következtében hosszú, kiterjedt, váltakozó sikerrel folyó politikai állóháború alakult ki. Ez lényegében egészen az V. tc-t kisebb-nagyobb változtatásokkal továbbörökítő dualista struktúra felbomlásáig kitartott, állandósítva a puskaporos légkört a kálvinista Pataj és a római katolikus egyházközpont között. A neoabszolutizmus, valamint a kiegyezést közvetlenül követő időszak a választókerületben a szélbali dominancia jegyében telt. Vagyis a kerületi központ „helvét hitű”, politizáló birtokos parasztsága sikerrel szabott gátat az érseki székhely elitje „kerületfoglalási” törekvéseinek. 1861-ben és 1865-ben a honvédsereg egykori ezredese, Ivánka Imre, míg 1869-ben Kossuth Lajos 3 A Pest vármegye bizottmányában döntő súllyal rendelkező, forradalompárti, Nyári Pál alispán vezette református köznemesség megbízhatatlannak és reakciósak tekintette az érseki széket és a befolyása alatt álló kalocsai városi elitet. A megyei döntéshozók a protestáns Dunapatajt helyzetbe hozva kívánták ellensúlyozni a katolikus szavazók számbeli fölényét, voksolni ugyanis akkor csak a kerület székhelyén, személyesen lehetett. 444
