Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)
TANULMÁNYOK - Sóber Péter: Adalékok a Bács-Kiskun megyei hitoktatás helyzetéhez az 1950-es években
ADALÉKOK A BÁCS-KISKUN MEGYEI HITOKTATÁS HELYZETÉHEZ AZ 1950-ES ÉVEKBEN ki ez az arány. Kalocsán egy évvel korábban még 201 főt tett ki a beiratkozottak száma, míg Kecskeméten egy évvel korábban a tanulók 43%-a iratkozott be.16 Országos szinten a visszaesés szintén jelentősnek mondható, hiszen az általános iskolások esetében 1952-ben 26% jelentkezett hitoktatásra szemben a korábbi 43%-kal. A középiskolákban tanuló diákok esetében azért nem volt ilyen nagyarányú a visszaesés, mert már 1951-ben is mindössze 10,5%-uk járt hittanra.'7 Ha az kívánjuk vizsgálni, hogy a párt milyen módszerekkel, milyen mechanizmusokkal tartotta távol a diákokat attól, hogy hittant tanulhassanak, akkor három tényezőt tudunk kiemelni, amelyet kutatásaink alapján világosan meg lehet különböztetni egymástól. A hittanra járók számának csökkentése elsősorban és legegyszerűbben adminisztratív, jogi, jogtechnikai eszközökkel történt a párt részéről. Ez any- nyit jelent, hogy már a bemeneti szinten ellenőrzés alá került a hitoktatásba kerülők száma. Már említettem, hogy nem minden gyermek tanulhatott az iskolában hittant, tehát ezt tekinthetjük az elsődleges korlátozó tényezőnek. Az „adminisztrációs kapu” folyamatosan záródott, és csak egy kis résen lehetett besurrannia azoknak, akik alapfokú hittudományt akartak tanulni. Az adminisztratív kapu záródását jelzi a hittanbeíratások időpontja. Ez ugyanis egyetlen nap volt általában, valamikor a nyár közepén. Ráadásul, a beiratkozás előtt egy-két nappal kellett kitenni az általános iskolákba a beiratkozás protokolljának ismertetését. A protokoll persze nem volt teljesíthetetlen, de egy olyan hatalmas területű agrárvárosban, mint Kecskemét, a nyári munkák időszakában meghatározott időpont nem kedvezett a hittanbeíratásoknak. A beiratkozáson ugyanis ott kellett lennie a gyermeknek, legalább egyik szülőjének, de a másik szülőtől is írásos igazolást kellett bemutatni arra vonatkozólag, hogy támogatja gyermekének vallásoktatásban való részvételét. Ez természetesen a családi megosztottságot növelhette, ha ugyanis az egyik szülő kommunista érzelmű volt, és nem támogatta a hitoktatást gyermeke részére, akkor szülői igazolás hiányában gyermeke hittanra nem volt felvehető. Szintén korlátozó, méghozzá erősen korlátozó volt a nyári beiratkozási nap is. A nyári hónapokban ugyanis a kecskeméti családok jó része a földeken dolgozott, beleértve a gyerekeket is. Bemenni a városba vagy akárcsak a külterületi iskolába nagy időveszteséget jelentett volna, ezért komoly korlátozó tényezőként kell felfogni.18 16 MNLBKML XXIII. 2. a. 00196/1952. 17 ROMSICS Ignác, 2002. 359. 18 Meg kell említeni, hogy a nyári beiratkozási nap nem kommunista találmány volt, hiszen már a két háború közötti időszakban is nyáron volt a beiratkozás. 431
