Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)
TANULMÁNYOK - Sóber Péter: Adalékok a Bács-Kiskun megyei hitoktatás helyzetéhez az 1950-es években
Sober Péter alapvető jog. Ez persze csak elméletben volt így, hiszen a kötelező hitoktatást az elnöki tanács egy rendelettel már eltörölte, arról nem is beszélve, hogy a hitoktatás igénybevehetőségének joga korlátozott volt, mivel csak az általános iskolákban és az általános gimnáziumokban tanulók élhettek a hitoktatásban való részvétel jogával. A művészeti és testnevelési gimnáziumokban tanulók nem, és ez vonatkozott az új típusú középiskolákban tanulókra is (ipari iskolák, illetve középiskolák és technikumok). A párt egyik legfőbb elve az volt, hogy mind az egyházakat, mind az egyházak általi ideológiát, és így magát a népi vallásosságot is ki kell szorítani a magyar társadalomból. Az egyházi ideológia része volt szerintük a hitoktatás is, ezért kellett mindent megtenni annak érdekében, hogy minél kevesebben tanulják a tantárgyat. A tanácsrendszer létrehozása után az MDP megmutatta valódi szándékait és politikáját az egyházak vonatkozásában. Az MDP Központi Vezetőségének határozata a klerikális reakció elleni harcról ennek egyik mintapéldánya, amely egyébként ellentmondásoktól hemzseg. Ezt a határozatot Révai József javaslatára fogadták el az MDP 1950. május 31-i ülésén. Ebben már lényegében arról van szó, hogy aki bármilyen hitbeli, egyházi tevékenységben részt vesz, az a klerikális reakciót segíti, így a népi demokrácia ellensége, mivel a párt szerint a hitoktatás „ a klerikális reakció befolyásának terjesztését szolgálta”. Pár sorral később már arról értekeznek, hogy a párt „ezután is tiszteletben tartja a vallásos meggyőződést, következetesen biztosítja a teljes vallásszabadságot az állami életben”. A határozat lényege hitoktatási szempontból az volt, hogy a pártagoktól és a népnevelőktől meg kell követelni a példamutatást, amely elsősorban abban nyilvánul meg, hogy gyerekeiket nem íratják be hitoktatásra, mert „így maguk teszik lehetővé, hogy gyermekeik lelkét és gondolkodását a népi demokrácia, a szocializmus ellenségei befolyásolják”.8 A határozatban az ellentmondás nyilvánvaló, hiszen az egyik mondatban még mindenki számára biztosítják a vallásos élet nyugalmát és lehetőségeit, a másikban pedig már nyíltan ellenséges szándékot találunk. Azt, hogy a klerikális reakció befolyását csökkenteni kell, maga Rákosi is támogatta. Rákosi ugyanis minden egyházi tevékenységben ellenséges megnyilvánulást látott. így ír erről: „Ezek a dolgozó rétegek rájönnek arra, hogy több következetességgel kell a demokráciát szolgálni, és gondoskodni kell arról, hogy ne csak a pártban, de otthon, a családban is keményen és szilárdan megvesse a lábát a demokrácia. Egyre több paraszt és egyre több munkás kezdi belátni, hogy csak félmunkát végzett, ha ő maga áll a demokrácia szolgálatába és ugyanakkor tétlenül nézi, ha a feleségét vagy gyermekét a 8 BALOGH Sándor (szerk.), 1986. 258-263. 428
