Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)
TANULMÁNYOK - Szabó Bence: OKTATÁS PÁRTFELÜGYELET ALATT. Tanügyi irányváltás Kecskeméten 1945 és 1950 között
Szabó Bence nyilvánosan hangot is adott. „A népnevelők vezéregyéniség kell, hogy legyen [sic!] és mint ilyen, úgy az elkövetkezendő választásokban, mint később esetleg a komolyabb harcokban a falu élgárdája, illetőleg valóságos generálisa kell, hogy legyen” - összegezte az alkalmas káder tulajdonságaira vonatkozó kívánalmakat és követelményeket az idézett megyei pártirat.336 IV. Összegzés Magyarország szovjet mintájú átalakítását döntően 1948-hoz szokta kapcsolni a közgondolkodás. A „fordulat éve” kollektív történelemtudatunkban az akkor visszafordíthatatlannak tűnő politikai berendezkedés és ideológiai irányváltás egyezményes korszakhatáraként vésődött be. Ezzel szemben az országos és helyi történeti munkák egyöntetűen hangsúlyozzák, hogy a baloldali átállás nem egy elcsalt országgyűlési választás, majd azt követő gazdasági és politikai átalakulás eredményeként jött létre, hanem már közvetlenül a szovjet megszállással egy időben elkezdődött. Ezt a tézist támasztják alá a tanulmányban felhasznált források is. A kommunista hatalomátvétel lényegében az álkoalíciós időszaktól a társutas pártok beolvasztásáig egy következetesen keresztülvitt átrendeződés eredményeként formálódott meg, melynek legitimációját azonban az alkalmazott eszközök törvénytelensége, immorális jellege a kezdetektől aláásta. Az oktatási rendszer államosítását helyi szinten végigkövető, annak jelenségeit, folyamatát felvázoló tanulmány összegzése gyanánt szót kell ejteni a mögöttes szándékokról, a mozgató erők és oki tényezők kérdéséről. Joggal merül fel a kérdés: miért volt fontos a hatalomgyakorlás valamennyi aspektusát megkaparintó kommunista pártnak, hogy az oktatás és kultúra anyagi és nem anyagi szféráit egyaránt monopóliumába vonja? Miért kellett a termelési, politikai, jogszolgáltatási, belügyi-karhatalmi korlátlan kontroll mellett a szellemi élet, az oktatás és kultúra felett is kiterjeszteni a pártállam teljhatalmú befolyását? Ennek magyarázata a diktatúra általános természetéből vezethető le, melynek mozgatója a megszerzett hatalom megtartása, stabilizálása és átörökíthetővé tétele. Egy szélsőségesen diktatórikus rezsimet csak akkor lehet fenntarthatóvá tenni, ha annak elvi, eszmei és morális alapját is megteremtik és széles körben elfogadottá teszik, azaz a társadalmi közmegegyezés (legalább formális) aktusába foglalják. A korszak forrásai arra is ráirányítják a figyelmet, hogy a politikai hatalom centralizálásával párhuzamosan miként 336 MNL BKML XXXV. 74. 6. ö. e. Körlevelek az agitációs és propagandamunkáról. Az MKP járási titkárságainak címzett utasítás. 1946. december 23. 173. p. 416
