Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)
TANULMÁNYOK - Kőfalviné Ónodi Márta: A MIASSZONYUNKRÓL NEVEZETT KALOCSAI ISKOLANŐVÉREK OKTATÁSI ÉS OKTATÁSON KÍVÜLI TEVÉKENYSÉGE 1860-1948
Kőfalviné Ónodi Márta veztek tanítónő-, majd óvónőképző intézetet. Később ezekben az iskolákban a szerzetes jelöltnők mellett világi növendékek is tanultak, sőt ők lettek többségben. Az 1868-as népoktatási törvény oklevéllel igazolt szakképzettséget követelt meg a tanítónőktől, így a nővérek kalocsai anyaháza sem nélkülözhette tovább a tanítónőképző felállítását, amely végül is az 1869/70-es tanévben nyílt meg az első és második évfolyammal. A törvényesen előírt hároméves képzés utolsó éves tananyagát egy ideig a növendékek a második évfolyamon végezték el, majd 1872/73-tól háromosztályos lett az intézmény, 1883/84-ben pedig beindult a negyedik évfolyam is.18 A társulat létszámbeli és földrajzi elterjedése maga után vonta, hogy más településeken is nyisson a társulat tanítónőképzőt, így történt ez a kiskunfélegyházi, a bajai és - az 1940-es évek elején - a szabadkai fiókházaknál is.19 A törvényi változások miatt a tanítónőképzőket 1923-tól öt évfolyamossá kellett átalakítani. 1938-tól került volna bevezetésre a hatesztendős tanítónőképzés, a négyéves líceumra épülő, két évfolyamos tanítóképző akadémia keretei között. A reform a második világháború kitörése miatt torzóban maradt, a növendékek vegyes (líceumi és tanítónőképzős) tanterv szerint tanultak 1948-ig.20 A tanítónőképzők gyakorlóiskolájául az adott fiókházban működő elemi népiskolai osztályok, később a direkt erre a célra berendezett, hatosztályos, osztatlan gyakorlóiskola szolgált. A társulat fenntartásában működő óvónőképző intézet kialakítására az anyaház mellett, Kalocsán került sor. Eleinte csak a zárda jelöltnői közül kerültek ki a növendékek, tehát szigorúan véve csak a társulat saját tagjainak kiképzése folyt itt, majd 1891/92-től felvettek az óvónőképzőbe világi rendes tanulókat is. Az óvónőképzőt az érsek egy időre Zomborba helyezte át, majd később visszakerült a képzés helyszíne Kalocsára. Az intézmény - egy rövid négyéves szünettől eltekintve - az államosításig folyamatosan működött.21 Szintén a pedagógusképző intézetek sorába tartozik az iskolanővérek 1876-ban Kalocsán megnyitott polgári iskolai tanítónő-képezdéje is.22 Az intézmény eleinte két évfolyammal működött, majd 1883-tól megnyílt a harmadik évfolyam is. Legelőször csak a szerzetestársulat saját tagjai nyerhettek itt kiképzést, majd 1889-től más tanító rendek tagjai is beiratkozhattak ide, így a kalocsai polgári iskolai tanítónőképző a katolikus, apácák által vezetett iskolákban működő női tanerők kiképzésének országos középpontja lett, a maga 18 Iskolanővérek története, 1900. 33., 45-46. 19 KŐFALVINÉ Ónodi Márta, 2001. 22.; KŐHEGYI Mihály-MERK Zsuzsa (szerk.), 1995. 9.; APRÓ Erzsébet, 2010. 23. 20 MÉSZÁROS István, 1991. 77-78. 21 KŐFALVINÉ Ónodi Márta, 2000. 330. 22 Iskolanővérek története, 1900.48. 32
