Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)
TANULMÁNYOK - Szabó Bence: OKTATÁS PÁRTFELÜGYELET ALATT. Tanügyi irányváltás Kecskeméten 1945 és 1950 között
Ravasz László püspök a belpolitikai változások nyomán, 1945 júliusában panaszra emelkedett. Körlevelében tiltakozott az egyház gazdasági forrásának elapasztása, a földreform tervezett módon való véghezvitele, a kötelező ingyenes oktatás küszöbön álló bevezetése ellen, melyek a felekezeti fenntartású intézmények működését végveszélybe sodorták. Az állam (átmenetileg) segédkezet nyújtott ugyan, ez azonban nem kínált tartós és elfogadható megoldást, csak kiszolgáltatott helyzetet eredményezett az egyházak számára: „iskoláink léte nem áll biztos fundamentumon" - szögezte le konzekvenciáját, melyhez hozzátette: „ma még nem fenyeget az iskolák államosítása", de csupán azért, mert az állam a felekezetek tagjai által iskolafenntartásra áldozott „kultúradót” nem nélkülözhette. Az államosítás árnyéka azonban rávetült az iskolákra, melyet az egyháznak minden eszközzel el kellett hárítani: ,,fontos és sürgős feladat, hogy iskoláztatásunk nemzeti fontosságáról felvilágosítsuk és meggyőzzük e korszak vezető rétegét"10 - intette Ravasz püspök bölcs és határozott cselekvésre lelkésztársait. A református felekezetben eluralkodó pesszimizmus ellen Bereczky Albert vallás- és közoktatásügyi államtitkár (és református lelkész) 1945 szeptemberében egy körözvényben emelt szót. Bereczky kiállt a kormányzat vallási türelmet hirdető, a felekezeti oktatás iránt toleránsnak mutatkozó) politikája mellett, egyben erélyesen felrótta az egyháza részéről megnyilvánuló békétlenséget, bizalmatlanságot. „Ez a defetizmus különösen az egyházi iskolák dolgában jelentkezett imitt-amott. Nyilvánvaló, hogy amikor az ország elemi iskolai oktatásának több mint 70%-a, a középiskolai oktatásnak több mint 50%-a felekezeti jellegű, józan ésszel senki se gondolhat »az iskolák államosítására«. Tisztán anyagi szempontból is olyan terheket róna a túlterhelt államháztartásra ennek az óriási tételnek átvállalása [...], ami szinte elképzelhetetlen. De ennél sokkal fontosabb az a lelki érdek és érték, amit iskoláink a teljes magyar kultúra szempontjából jelentenek"1' Az államtitkár részéről megnyilvánuló jó szándékú idealizmust az elkövetkező évek, sajnos, nem igazolták, sokkal inkább a „defetisták” józan realizmusát váltották be. Ennek előjeléi az oktatás-nevelés ügye, a jogalkotás, a politikai nyilatkozatok, sajtópropaganda és a közélet számos egyéb területén rögtön megmutatkoztak. Závory Elek hitoktató lelkész például 1945 októberében felhívta egyházi elöljárója figyelmét, hogy a kecskeméti mezőgazdasági középiskola I. osztályában - egy földművelésügyi miniszteri rendeletre hivatkozva - heti kettőre, a felsőbb évfolyamokban pedig heti egy órára csökkentették a hittanórák számát. „Nagyon csodálkozunk azon, hogy egy ilyen rendelet megjelenhetett. Nem tudjuk, hogy mi az oka annak, hogy van egy ilyen típu- 70 71 70 KREL Iktatott iratok. 332/1945. Körlevél az Országos Református Lelkészegyesület tagjaihoz. 2. 71 Uo. 551/1945. Körlevél református és evangélikus lelkészekhez. Bereczky Albert. Kelt.: Budapest, 1945. szeptember 27. Szabó Bence _______________________________________________________________________________ 310
