Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)
TANULMÁNYOK - Kőfalviné Ónodi Márta: A MIASSZONYUNKRÓL NEVEZETT KALOCSAI ISKOLANŐVÉREK OKTATÁSI ÉS OKTATÁSON KÍVÜLI TEVÉKENYSÉGE 1860-1948
I Kőfalviné Ónodi Márta A MIASSZONYUNKRÓL NEVEZETT KALOCSAI ISKOLANŐVÉREK OKTATÁSI ÉS OKTATÁSON KÍVÜLI TEVÉKENYSÉGE 1860-1948 „Bizonyos, hogy [a szerzetesnők] a legolcsóbb tanerők és a legmegbízhatóbb gyermeknevelők. Az önmegtagadó életnek silány emberi igényekre szorítkozó egyszerűsége, az Isten dicsőségére irányzott élettörekvésnek világi szórakozásokra nem ügyelő kizárólagossága, a mindenkor egyöntetű s vállvetett munkásságnak vallási kegyszerektől s derült kedvtől ápolt kitartása olyan előnyeik, amelyekben vetélytársra nem akadhatnak.’’" A nőnevelés jelentőségét az egyház a 19. század második felében ismerte fel, ebben látva meg a vallásos szemlélet, az egyházhoz kötődés zálogát. A nőnevelésre legalkalmasabbnak az apácákat tartották, akik a világi életről lemondva minden energiájukat az oktatásra és nevelésre fordíthatták.1 2 Az elhanyagolt lányoktatás színvonalának emelése céljából 1860-ban Kunszt József kalocsai érsek egy női szerzetestársulatot, a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek Társulatát hívta meg Csehországból.3 A nyelvi nehézségek leküzdésére előzetesen néhány magyar lány utazott ki a nővérek csehországi anyaházába, hogy ottani kiképzésük után, belépve a szerzetesközösségbe, a magyar társulat alapjait megvessék. 1860-ban 12 nővér (köztük maga a társulat általános főnöknője, Franz Mária Terézia, valamint az öt magyar újoncnő és még három jelöltnő) megérkezett az érseki székvárosba, Kalocsára. Hamarosan követte őket még egy csehországi nővér, négy jelöltnő kíséretében.4 Különböző politikai okok miatt a Magyarországon megtele1 Iskolanővérek története, 1900. 56. 2 KŐHEGYI Mihály-MERK Zsuzsa (szerk.), 1995. 5. 3 A szerzetestársulat gyökereiről, a csehországi megtelepedésről, valamint Kunszt érsek meghívásáról, illetve a társulat tagjai Magyarországra érkezésének körülményeiről részletesen lásd: KŐFALVINÉ Ónodi Márta, 2000. 307-321. 4 Iskolanővérek története, 1900. 14-15. 27
