Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)
TANULMÁNYOK - Gyenesei József: „A MAGYARORSZÁGI ZENEI ÜGYEK REFORMÁLÁSÁNAK TERVEZETE” M. Bodon Pál memoranduma a hazai zeneoktatás átalakításáról (Forrásközlés)
i Az államhatalom régi birtoklói a zeneoktatás egységes alapú szervének megalkotásánál, vagyis a zeneiskolák államosításánál sokkal fontosabb kérdésekben is a halogatás politikáját űzték, de hogy e kérdés az állami beavatkozásra mily régen megérett, annak legpregnánsabb bizonyítéka az a helyzet, amelyben a vidéki zeneiskolák sínylődnek. Az államsegély-adományozással kapcsolatos kikötés első részének, - ti. a képesített zenetanárok alkalmazására vonatkozónak - a vidéki zeneiskolák igyekeztek mindenkor eleget tenni. Addig, míg csak két-három tanárra volt szükségük, ment valahogy a dolog, de ez utóbbi évtizedben, mikor a főváros zenekultúrája rohamosan fejlődni kezdett, s a képesített tanárokat mind nagyobb számban kötötte le, a vidék csak igen kivételes esetekben tudott tanárokhoz jutni. Vidéki zeneiskolák értesítői tele vannak panasszal az eredménytelen pályázathirdetések miatt, s miután, ha lassan is, de a vidéki zenekultúra is fejlődőben van, s a jelentkező növendékeket visszautasítani hely hiánya miatt mégsem lehet, kénytelenek voltak a kikötést olykép megkerülni, hogy pedagógiailag képzetlen „óraadókat”, „segédtanárokat” alkalmaztak, ami a tanítói dilettantizmus nem kívánatos hivatalos elismerését és támogatását jelenti. A vidéki zeneiskolák e fenyegető veszedelméhez járul a miniszteri kikötés második részéről sarjadt másik baj: a tanterv kérdése. Ahány iskola, annyiképpen alkalmazkodik a Zeneakadémia tanrendszeréhez. Némely iskola azzal büszkélkedik, hogy tananyaga azonos a Zeneakadémiáéval. A belátóbb igazgatók a Zeneakadémia tananyagának mintegy 6-7 évre terjedő részét vették csak át, s ezt a növendékanyag teherbírása figyelembevételével 8-10 évre osztották szét. A vidéki zeneiskolák e ponton különülnek el leginkább egymástól. Az a jó szándék, mely a közoktatásügyi minisztérium kikötéseiben nyilvánult meg, csődöt mondott, s ezt ma már csak az ígéret formájában hangoztatott államosítás megvalósításával lehet jobbra fordítani. Most, hogy a Zeneakadémia élére új igazgatóság került, s nem kétséges, hogy a Zeneakadémia zenei főiskolává fog átalakulni, a közép- és elemi fokú tanítás állami szerv nélkül marad. Ennek pótlására véleményem szerint a már eddig államilag segélyezett fővárosi és vidéki zeneiskolák lennének hivatva, s ezek államosítása révén az alsóbb fokú tanítás szervei rövidesen kiépíthetőek volnának. Az államosítás, ha nem is szüntetné meg azonnal a felsorolt bajokat, üdvös átalakulásokat vonna maga után. __„A MAGYARORSZÁGI ZENEI ÜGYEK REFORMÁLÁSÁNAK TERVEZETE” - M. Bodon Pál memoranduma a hazai zeneoktatás átalakításáról 223
