Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)
TANULMÁNYOK - Gyenesei József: „A MAGYARORSZÁGI ZENEI ÜGYEK REFORMÁLÁSÁNAK TERVEZETE” M. Bodon Pál memoranduma a hazai zeneoktatás átalakításáról (Forrásközlés)
Gyenesei József. Nem kétséges, hogy az iskolánként különböző tanárjavadalmazások egységesítése megszüntetné jövedelmezőség szempontjából az egyes városok közötti különbségeket, s nem volna szükség többé arra, hogy az igazgatók ke- csegtetőbbnél-kecsegtetőbb ajánlatokkal hódítsanak intézetük részére tanárokat. (Olvastam pályázati hirdetményeket, hol még a magánórákból elérhető jövedelmek is fel vannak sorolva.) A városok közötti válogatásra sem volna ok, mert néhány évi kisebb zenei kultúrájú városban eltöltött szolgálati idő után meg volna a pályázó[k]nak az a jog adható, hogy fejlettebb zenei életű helyre léphetnek elő, s a talentumosabbak esetleg a fővárosba is felkerülhetnének bizonyos idő után. Ez a nem véglegesen egy helyhez kötöttség bizonyára többeket bírna rá állami szolgálatba való lépésre. A tanterv egységesítést az érdekeltek bevonásával tartandó tárgyalásokon könnyen keresztül lehetne vinni; kötelezővé azonban csakis az államosított intézetekben lehetne. Az államosítással még egy kérdés nyerhetne közmegelégedésre elintézést: az államérvényességü osztályozás és esetleg az alsóbb fokú tanításra vonatkozó képesítés joga, ami addig a zeneügy szervezetlensége és az állami ellenőrzés teljes hiánya miatt életbe léptethető nem volt. Azzal, hogy az összes államilag segélyezett zeneiskolák egy szerves egészbe kapcsolódnak, administrativ [sic!] és szellemi irányításuk központi lebonyolítására afféle zenei főigazgatóságot kellene kreálni. A zenei főigazgató amellett, hogy állandóan ellenőrizné a zeneiskolák működését, hivatva volna arra is, hogy az osztályozás egységességét a végvizsgákon való jelenlétével biztosítsa. Ez a zenei végvizsga a zenei főiskolára való fellépésre jogosítaná az arra hivatott növendékeket. Továbbá az államosított zeneiskolák arra legérdemesebbjeinek a kereteiben felállítandó zenetanítói tanfolyamon azokat a zeneileg értékes növendékeket, kik a felsőbb fokú anyag végzésére fizikai okok (pl. kicsiny kéz- vagy más kisebb kézalkathiba) miatt nem alkalmasak, speciális gyakorlati és elméleti kiképzéssel 2-3 év alatt igen hasznavehető tanítókká lehetne kiképezni. A zenetanítói képzéssel kapcsolatban - melyet a decentralizálás lényegesen megkönnyítene, felvetődhet a kérdés, hogy ez nem-e a zenei proletártenyésztésre vezetne. Ennek megvilágításául rá kell mutatnom arra, hogy e proletariátus - nevezzük azokat zeneiskolai óraadóknak, segédtanároknak vagy magánóraadásból tengődő tanítóknak, - eddig sokkal nagyobb számban van meg, mint lenne az alsóbb fokú képesítés esetében, mert e képesítésre valószínűleg elsősorban a felsoroltak törekednének jobb javadalmazás és nyugdíj reményében. A képesítés a tehetetlenek kiselejtezésére vezetne, s a megmaradottaknak bő alkalom nyílnék az elhelyezkedésre a már meglévő zeneiskolákban s a kisebb városokban, nagyközségekben felállítandó alsó fokú zeneiskolákban, továbbá a magánoktatás terén is. A zenei pályát mindenesetre oly jogvédelemben kell részesíteni, mint amilyet 224
