Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)
TANULMÁNYOK - Gyenesei József: „A MAGYARORSZÁGI ZENEI ÜGYEK REFORMÁLÁSÁNAK TERVEZETE” M. Bodon Pál memoranduma a hazai zeneoktatás átalakításáról (Forrásközlés)
1 hat a tanításra, míg magában az éneknek gyakorlati tanításában (a tanfolyammal kapcsolatba hozandó gyermekkar szervezésével) biztos kezet nem nyer a jelölt. E tanfolyam mindaddig nem egyéb zenei humbugnál. A most készülő iskolareformban az értelmi és etikai nevelés mellett az (eddig igen hiányos alapokra helyezett) esztétikai nevelésben az énektanításnak különösen fontos szerep jutna osztályrészül, s azért ennek tanítását a leghivatottabbakra s nem az eddigi protekciórendszerrel állásba jutottakra kell bízni. Az eddig képesített mintegy 650 okleveles énektanító közül kiválogatással is maradna elég olyan, kiket szükség szerint továbbképző kurzus végzésére utasítva hasznavehető erőkké lehetne nevelni. De ehhez először magát a tanítás szervét kell a kívánalmaknak megfelelően átalakítani. A kecskeméti népiskolai - s később ezzel kapcsolatban a középiskolai énektanításnak reformálására 1913-ban javaslatot készítettem, melyet a népiskolák illetékes hatóságai kivitelre el is fogadtak, de a kitört háború ennek életbeléptetését megakadályozta, s csak most, hogy Moór Károly zeneiskolai zenetanár a katonai szolgálattól szabadult, válik ismét aktuálissá a tervezet, mely az ő személyétől különválaszthatatlan. Moór tanár ugyanis a zeneiskolai I., II. osztályú növendékek tanítását végezve bizonyságát adta elsőrangú képességeinek azzal, hogy ezeket az egészen kezdő növendékeket két év alatt a zenei alapismeretekben s a lapról éneklésben meglepő eredménnyel tette jártassá. Az ő közreműködésével az itteni népiskolai énektanítás ügye olyképp volna rendezhető, hogy a Kecskemét belterületén lévő elemi iskolák összes II. osztályú tanulóinak énektanítását a zeneiskola venné át. (Az I. osztályúakon kezdeni a dolgot, miután írni-olvasni még nem tudnak, nem lehet.) A második és a rákövetkező tanévekben az első évjáratúak fokozatosan továbbképeztetnének, s ezek mellett mindig újabb II. osztályú gyermekek bevonásával bővülne a tanításban részesülők sora. Természetesen az így idővel mind nagyobb arányúvá váló munkát egy tanerő elvégezni nem tudná, azért már előre gondoskodni kell Moór tanár módszere szerint megfelelően kiképzett segítő erőkről. Ez a kérdés úgy oldható meg, hogy a néptanítók köteleztessenek az énekórákon való megjelenésre, hol a gyakorlati énektanításban kellő jártasságot szerezhetnek. A tanítók sorából azután kiválaszthatók lennének azok, kik e munka végzésére legrátermettebbek, s ezek részére a zeneiskola keretében továbbképző kurzust szerveznék. A kurzusokban a tanítók szükséges hangszeres és zeneelméleti kiképzése biztosíttatnék. Az így kiképzett tanítók, mentesítve más teendőktől, csupán az énektanítással foglalkoznának s ezek vennék át az újabb II. osztályú növendékek tanítását, s mindaddig a zeneiskola felügyelete alatt maradnának, míg teljes biztossággal nem végzik dolgukat. __„A MAGYARORSZÁGI ZENEI ÜGYEK REFORMÁLÁSÁNAK TERVEZETE" - M. Bodon Pál memoranduma a hazai zeneoktatás átalakításáról 221
