Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)
TANULMÁNYOK - Gyenesei József: „A MAGYARORSZÁGI ZENEI ÜGYEK REFORMÁLÁSÁNAK TERVEZETE” M. Bodon Pál memoranduma a hazai zeneoktatás átalakításáról (Forrásközlés)
Gyenesei József A zenei közszellemnek az eddigi kezdetlegesnél magasabb fokra való emelkedését a szociális eszmék üdvös térfoglalásától várjuk. Új kezdeményezéseknek s a meglevő zenei szervek új alapokon való továbbfejlesztésének egész sora vár a radikális állami beavatkozásra, mert csak így lesz lehetséges a zene demokratizálásának nehéz kérdését sikeresen megoldani. A felvetődő kérdések tárgyalását a nép- és középiskolai énektanítás ügyének megvilágításával kell kezdenem. A népiskolai kötelező énektanítást a tanítóképző intézetekben kiképzett tanítók végzik, tegyük hozzá mindjárt, hogy nagyrészt eredménytelenül. Ennek oka az, hogy magukban a pedagógiumokban10 a zenetanítás igen gyenge lábakon áll, mert az ott működő zenetanárok - kivételes esetektől eltekintve - nem képzett szakemberek. A tanítóképezdei zenetanárok kiképzése 2 év alatt kell hogy megtörténjék, a jelöltnek ennyi idő alatt 12 szaktárgyban kell jártasságot szereznie (orgona, zongora, hegedű, zeneszerzés, hangszerelés és partitúraolvasás, az ének- és zenetanítás módszere stb.), s emellett még az elemi iskolai tanítóképző intézetben didaktikai gyakorlatot is kell végeznie. Igen keveseknek adatott meg, hogy a képesítéshez megkívánt univerzális zenei tudás eme feltételeinek megfeleljenek. (11 év alatt mindössze 7 tanítóképző intézeti zenetanár képesítés[é]ről számolt be a Zeneakadémia évkönyve.) Kikre van tehát bízva az ország tanítóképezdéiben a zenetanítás? Nem tudom. De azt látja mindenki - s ezt maguk a tanítók is bevallják - zenei készültségük hiányában a rájuk bízott énektanítás feladatát sem az egyesekre, sem pedig az általános zenekultúrára hasznot hajtó módon megoldani nem tudják. Még a mi viszonyaink között is feltűnő visszásság, hogy az elemi iskolákban az énektanítást mint „kötelező” tárgyat nem szaktanítók végzik, a középiskolákban - ahol eddig ez csak fakultatív tárgyként szerepel - „okleveles” énektanítókra bízták. Sajnos az oklevelesített énektanítók nagy részével nincs sok büszkélkedni valónk. Akik ezek között értéket képviselnek, azok nagy részben a Zeneakadémiáról kikerült zeneszerzést vagy más szakot végzett növendékek, s ezek[et] a máshol megszerzett tudásuk s nem az 5 és 1/2 hónapra szabott képesítő kurzuson nyert oklevelük emeli hivatásuk magaslatára. Ez a tanfolyam oklevélgyártó tanrendszerünknek egy csúnya kinövése. Ahány hónapra terjedt eddig, majd annyi évfolyamra kellene a tanfolyamot kibővíteni, hogy egészséges állapotokat teremtsen az énekoktatásügyben. A minimális összhangzattani és alaktani, valamint karének-pedagógiai tudás és énekgyakorlat (lapról való karéneklés elsajátítása) mindaddig nem kvalifikál10 Pedagógium (gör.): nevelőintézet. 220
