Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)
TANULMÁNYOK - Gyenesei József: „A MAGYARORSZÁGI ZENEI ÜGYEK REFORMÁLÁSÁNAK TERVEZETE” M. Bodon Pál memoranduma a hazai zeneoktatás átalakításáról (Forrásközlés)
Az M. Bodon Pál által 1919-ben papírra vetett elképzelések középpontjában az államosítás eszméje állt, mint írta: „A zenei közszellemnek az eddigi kezdetlegesnél magasabb fokra való emelkedését a szociális eszmék üdvös térfoglalásától várjuk. Új kezdeményezéseknek s a meglevő zenei szervek új alapokon való továbbfejlesztésének egész sora vár a radikális állami beavatkozásra [.. .]”.3 4 Ez az alapvetés azonban nem a korabeli aktuális ideológiák hatására, hanem szakmai megfontolások mentén érlelődött meg benne. M. Bodon Pálnak a nagybetűs zene ügyének mindenekfelettiségét képviselő szemléletére lánya a későbbiekben így emlékezett vissza: „A szellemi vagy a politikai életben semmiféle pártoskodásban nem vett részt. Számára a humanista gondolkodás, a magyarság ügye, és mindenekelőtt a muzsika, mint mindezek képviselője, hordozója volt fontos. A muzsika szolgálata mellett még a jövő generációk nevelését, pedagógiai szolgálatát vállalta."* A tervezet központi gondolataként - ahogy fentebb már említettük - a „sínylődő” vidéki zeneiskolák államosításának szükségességét szorgalmazó tételt jelölhetjük meg, amelytől M. Bodon Pál több tekintetben is a hazai zeneoktatás eredményességének nagymértékű javulását várta. A korabeli gyakorlat szerint az államilag segélyezett zeneiskoláktól a támogatásért cserébe a minisztérium a Zeneakadémia tananyagához igazodó, emelt szintű tanrend bevezetését írta elő, amely a gyakorlatban azonban különbözőféleképpen valósult meg az egyes intézményeknél. A segély másik feltételeként, az állások betöltésénél a képesített zenetanárok előnyben részesítését rendelte el a kultuszminiszter. Ennek az elvnek az érvényesülését a fővárosi zenekultúra rohamos fejlődésének megindulásával, amely a képzett oktatókat mind nagyobb számban kötötte le, valamint a zeneiskolai növendékek létszámának növekedésével, az 1910-es évektől már nem lehetett biztosítani. Az intézményvezetők kénytelenek voltak e kikötést úgy megkerülni, hogy: „pedagógiailag képzetlen »óraadókat«, »segédtanárokat« alkalmaztak, ami a tanítói dilettantizmus nem kívánatos hivatalos elismerését és támogatását jelenti,”5 A szerző az államosítástól az egyes intézményekben alkalmazott tantervek egységesülése, valamint a tanulók értékelésének egységessé válása mellett - nem utolsó sorban - az oktatók javadalmazásának kiegyenlítődését és a tanárok elvándorlásának megszűnését, valamint a zene demokratizálásának megvalósulását remélte. Ez utóbbi kiteljesítésében az állami ének- és zenekaroknak is komoly szerepet szánt. Gyenesei József _______________________________________________________________________________ 3 MNL BKML IV. 1908. b. 8573/1919. 4 MÓCZÁR Pálné: Bodon Pál, az ember. In: In memoriam Bodon Pál. Szerk.: Ittzés Mihály. Kecskemét, 1984. (A továbbiakban: MÓCZÁR Pálné, 1984.) 11. 5 MNL BKML IV. 1908. b. 8573/1919. 218
