Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)

TANULMÁNYOK - Szabó Attila: PEST-SOLT VÁRMEGYEI NÉPISKOLÁK 1860-BAN

PEST-SOLT VÁRMEGYEI NÉPISKOLÁK 1860-BAN

valószínűleg Tasson, a katolikus közösségnél szembesült az iskola és a község vezetése, mivel a helybeli katolikusok „a legnagyobb részben szegények s cigányok, akik nem örömest mennek, de ruházatjok sincs, különösen télen által ruházat híján az iskolát nem látogathatják. De egy részben vidéki cselédek gyermekeikből áll, kiknek szülőik, úgy a gyermekek is a pusztákon laknak [...] kivált téli időben az iskolába való megjelenés nem gyakoroltatik, miért is különösen [...] az iskolamulasztások tetemesek, mindennapiak,”53 Okécskén csupán öt-hat gyermek esetében fordult elő szegénység vagy árvaság miatt iskolai mulasztás.54 Törteién a hiányzások szintén a „szegény napszámosok gyermekeinél” fordultak elő többnyire.55 A szalkszentmártoni református iskolában szintén komoly mulasztások fordulhattak elő, a szülők gondatlanságából, „kik gyermekeik neveltetésére a kellő gondot nem fordítják, munkaidő előálltával kisded iskolás gyermekeiket vagy magokkal viszik a munkára, s azokra jószágaik őrzését bízzák, vagy apróbaromfi őrzésére használják, legtöbb esetben honn a háznál, a ház és az apróbb gyermekek s jószágaik őrzésére fogják”.56 A 44 ezres lélekszámú Kecskeméten - vélhetőleg nagyobbrészt a tanyán lakó népességet érintve - a tanköteles gyermekeknek csak fele (5568 főből 2839 fő) járt iskolába.57 Azonban voltak olyan települések, mint Dunapataj, ahol örvendetesen „oly kitűnő szorgalommal gyakorolják a ta- noncok az iskolát, hogy hanyagságért senki nem büntettetek”5* A dömsödi tanulók hasonlóképpen, „az oskolákba rendesen járnak, mert az oskolák jó karban vágynak, a tanítók rendesen tanítanak, úgyhogy községünkbe kevés van, ki írni, s tán egy sincs, ki olvasni ne tudna, s nagyobb része érti a számadást is”.59 A hiányzás ügyében mégis a szentbenedekiek vallomása tükrözheti legjobban a valóságot, akik szerint „Iskolai gyakorlat ellen, mióta a magas kormány rendeletéi folytán a szülők gyermekeik iskoláztatására pénz- és testi fenyítéssel szoríttatnak, kifogás nem tehető”!60

Arra vonatkozólag, hogy mit tanultak az akkori kisiskolások, segítségül hívjuk a négy református egyházkerület tanügyi bizottsága által megbízott Gönczy Pál 1858-as népiskolai tantervét, öt évfolyamú fiúiskolák és négy évfolyamú leányiskolák részére. (A fiúk ötödik évfolyama „ismétlőosztályként” funkcionált, azok részére, akik nem tanultak tovább a gimnáziumban.) A fiúk és a lányok tanrendje között sok hasonlóság mellett kisebb eltérések is akad53 HORVÁTH M. Ferenc-SZABÓ Attila, 2000. 304.

54 Uo. 229.

55 Uo. 315.

56 Uo. 274.

57 Uo. 178.; PÁSTHY Károly, 1899. 31.

58 HORVÁTH M. Ferenc-SZABÓ Attila, 2000. 130.

59 Uo. 109.

60 Uo. 282.

19