Bács-Kiskun megye múltjából 26. (Kecskemét, 2014)
Stevan Mackovic: SZABADKAI IPAROSOK NEMZETISÉGI ÖSSZETÉTELE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT
A földművelés, illetve a gabonatermesztés a szabadkai malomipar alapja, fejlődésének előfeltétele. Budapesten már a kiegyeztést követő első tíz évben a malomipari ágazat túltengése volt a jellemző. Nálunk a Horovitz testvérek voltak a gőzmalmok alkalmazásának úttörői. Rajtuk kívül Antunovic Lajos neve is említést érdemel, akinek malma közvetlenül az Epreserdő bejáratánál állt, és még az I. világháború előtt leégett. Dordevic Jovan 1873-ban épített fel egy malmot a Milos Obilié utca 26. alatt. 1874-ben 75 szárazmalom és 11 szélmalom működött a városban. A ma is álló kisbajmoki szélmalom 1867-ben épült. Az első malomipari részvénytársaság még 1862-ben megalakult, de csak rövid ideig működött. A gőzmalmok száma 1889-ben nyolc, 1892-ben már tizenhárom, ami a szabadkai malomipar fejlődéséről tanúskodik. 1906-ban a belső városban egy villannyal működő és nyolc gőzmalom dolgozott. Az I. világháború végén tizenkét malom volt. Az 1919-1923 közötti időszakban az egész országra a fokozott lisztkivitel volt a jellemző, hogy azután 1923-1924-ben ez a folyamat lelassuljon, majd pedig teljesen le is álljon. 1925-ben a 13 működő malom napi össztermelése 218 tonna. A két háború közötti időszakban működő két legnagyobb malom, amely külföldi - főleg magyarországi - tőkének köszönhetően dolgozott, a Felsőbácskai Gőzmalom Szövetség Rt. (Gornjebacko udruzeno paromlinsko d.d.) és a Margit Rt. A Mária Terézia Kenyérgyár Rt.- ből alakult „Maria Terezija, tvornica hleba d.d.” volt a legjelentősebb, amelyben a részvények tulajdonosai külföldi állampolgárok is voltak. A háború előtti időkben a terület legismertebb cukorka- és csokoládégyárának megalapítója Ruff József. A piacon a legnagyobb keletje karamelláinak volt, a Negró néven ismert cukorkát pedig a mai napig is gyártják. Brunner Gyula az Első Szabadkai Cukorka és Csokoládé Gyárat alapította 1904-ben. Mauthner Ödön 1847-ben alapított céget Budapesten. Magáru előállításával és forgalmazásával foglalkozott. A cég rendkívül sikeres volt, Közép-Európa nagy területeit meghódította, a XX. század 30-as éveiben Pozsonyban, Aradon, Krakkóban, Bécs- ben, Meranóban léteztek fiók intézetei. Jugoszláviai központját 1925- ben nyitotta meg Újvidéken, ennek kirendeltségét Szabadkán, majd 1927-ben a központ Szabadkára költözött. 1940-ben 6 szódagyár működött a városban. Jeget készített a Hartmann és Conen Vágóhíd külön üzemrészlegét képező Nizza. A Dégé Likőrgyár (Dege, fabrika likera) Stevan Mackovic________________________________________________________________________________________ 94
