Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)

Apró Erzsébet: BÁCS-BODROG VÁRMEGYE SZÉKHELYEI ÉS SZÉKHÁZAI

1944 közötti időszak anyaga viszont nem maradt ránk, így az eredeti források hiánya miatt a munkámban hivatkozott jegyzőkönyvek kivonatai Bács-Bodrog vármegye Hivatalos Lapjában vannak, az épületekről írt további adatokat monográfiákból, helytörténeti kiadványokból merítettem.

Apró Erzsébet_________________________________________________________________

A közigazgatás rövid történeti áttekintése

A hosszú időn keresztül török megszállás alatt lévő Bács és Bodrog nemesi vármegyék határai a mohácsi vész után megváltoztak, a terület elnéptelenedett. Szeged kapitulálása után a város körzetében a török közigazgatás már 1543-ban kiépült, Bács és Bodrog vármegye a budai pasalik szegedi szandzsákjába került. Ezen belül a nahijék székhelyei: Baja, Szabadka, Bács, Zombor, Titel és Pétervárad (Varadin) lettek.5 Miután a karlócai (1699) és a pozsareváci (1718) békekötések értelmében az összes magyar terület mentesült a hódoltságtól, Bács vármegye alakuló közgyűlését Baján 1699. december 14-én tartották,6 amely az első tisztújító közgyűlés is volt.7

Bodrog vármegye szintén 1699-ben alakult újjá,8 székhelye a Péterváradi Sánczban volt. Főispánokat9 is nevezett ki az uralkodó annak ellenére, hogy ez a megye 1730-tól nem létezett, Mária Terézia uralkodásától pedig már együttesen is igazgatták a két vármegyét. A hivatalos megyeegyesítésre csak 1802-ben került sor, a vármegye neve ekkor lett Bács-Bodrog.10 * I.

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor. 1998. 111. o.

BOROVSZKY Samu (szerk.), 1909. 2. 131-132. o. DUDÁS Gyula (szerk.), 1896. 1. kötet 402. o. (1699. december 14-én kihirdették a megye újjáalakulásáról és új címeres pecsét adományozásáról

I. Lipót 1699-ben kiadott oklevelét. Az 1699. évi oklevél a Bács vármegyei levéltárral elveszett, ezért 111. Károly 1712. június 2-án Pozsonyban kiállított új oklevele erősítette azt meg. A kalocsai érsek gróf Csáky Imre, Bács vármegye főispánja.)

BOROVSZKY Samu (szerk.), 1909. 131. o. és 2. kötet 239. 247-258. o.: A vármegye első főispánja Széchenyi Pál volt (1691-1710), aki 1696-ban kalocsai érsek, 1697-ben főispán, akinek örökös főispáni címét Lipót király 1698. okt. 16-án erősítette meg. Őt követte Gróf Csáky Imre kalocsai érsek (1710-1732).

BOROVSZKY Samu (szerk.), 1909. 2. k. 133-135. o.; 248. o.; DUDÁS Gyula (szerk.), 1896. 2. k. 581. o. Főispánját gróf Tournon János Henrik császári kamarást és tanácsost 1699. december 2-án nevezte ki az uralkodó, akinek kinevezése hatalom nélküli cím maradt, mert tisztújító közgyűlést csak 1702. február 13-án tartottak a Péterváradi Sánczban (ma Újvidék), amikor a főispán bejelentette kinevezését.

BOROVSZKY Samu (szerk.), 1909. 2. k. 248. o. Fogarasföldy gróf Nádasdy Pál (főispán 1714— 1721); DUDÁS Gyula (szerk.), 1896. 2. k. 581. o. A vármegye újjáalakításáról és főispán kinevezéséről az uralkodó 1715-ben bocsátott ki oklevelet, és a megyének új pecsét-címert adományozott. BOROVSZKY Samu (szerk.), 1909. 2. 133. o.; DUDÁS Gyula (szerk.), 1896. 1. k. 403-404. o., illetve uo. 2. k. 581. o.; BOROVSZKY Samu (szerk.), 1909. 2. k. 146. o., 248. o. Nádasdy főispán halála (1721) után az uralkodó újabb főispánokat nevezett ki: Czobor-szent-mihályi gróf Czobor Márkot (1721-1728), gróf Draskovich Lipótot (1746-1759); Gyaraki ifj. gróf Grassalkovich Antalt (1759-1794).

1802. évi Vili. te. Magyar Törvénytár. Corpus Juris Hungarici 1000-1902. Budapest.

88