Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)
Szabó Bence: A TERÜLETI TERVEZÉS BÁCS-KISKUN MEGYEI VONATKOZÁSAI A TELEPÜLÉSHÁLÓZAT-FEJLESZTÉS ELMÉLETE ÉS GYAKORLATA A TANÁCSKORSZAK ÉVEIBEN
miszergazdaságának fejlesztéseinél valamint az ipar területén tárt fel. A szekunder szektor egyes ágazatainak kiterjesztése a megyében döntően végbement, elsősorban a főváros irányából történő termeléskiszervezések révén. A vidéken meghonosodó ipar azonban szerkezetileg heterogén és leginkább az élelmiszeriparhoz, fogyasztási cikkek előállításához kötődő hagyományos könnyűipari vállalati struktúrában vert gyökeret, az is csak néhány nagyobb városban koncentrálódott. E szempontból tehát egy területileg és ágazatilag is kiegyenlítetlen, szervetlen gazdasági struktúrát és féloldalas közműhálózatot hagyott hátra az eltelt három évtized Bács-Kiskun megyében. Eltérő mértékben, de komoly hiányok mutatkoztak megyeszerte a közlekedési, kommunális ellátás alrendszereinek szinte valamennyi ágában is (út- és vasúthálózat, vízi közlekedés, ivó- és szennyvízellátás, villamosenergia és földgázellátás stb.). Az újragondolt területi tervezés eredményként értékelte ugyanakkor a megyében tapasztalható urbanizációs irányokat, a városok, városias jellegű települések lé- lekszám-emelkedését is. Pozitívumok közé sorolta, hogy az 1971-1980 között eltelt egy évtized során harmadával csökkent a tanyai népesség száma a megyében (1980- ban az össznépesség 17-18%-a volt67). Számottevő előrelépés Kecskemét felsőfokú központ és Baja felsőfokú társközpont fejlődésében mutatkozott, amelyek 1980-ra megközelítően betöltötték a számukra kijelölt szerepköröket. Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Kalocsa és Kiskőrös csak részlegesen felelt meg a középszintű központi feladatának, hasonlóképpen Bácsalmás és Kunszentmiklós is hiányos funkciókkal rendelkezett. A megye 45 alsófokú központjának fejlődése is divergens tendenciákat mutatott. Ebben a vonatkozásban a kiemelt alsófokú központok jól teljesítettek, szerepkörük ellátására alkalmasnak bizonyult.68 Az alsófokú központok orientációja is több területen visszásságokat mutatott: többségük fejlődése „lassú, egyes területeken vitatható”69 - értekezett róluk a dokumentum. Kivételt az önmagához mérten dinamikus fejlődést felmutató Soltvadkert jelentett, amelynek területi vonzása 1980- ra már számottevőnek volt mondható. Időszerűvé vált a megye településhálózati modelljét átértékelni, a szükséghez mérten újabb elemekkel kiegészíteni és a területi szerepköröket újrapozícionálni. A korábbi részleges központ kategóriáját a területi és funkcionális munkamegosztásra utaló társközpont terminológia váltotta fel. A módosítás egyet jelentett a területi szerepkörök felosztásának revíziójával, koncepcionális átértékelésével is. Kísérletet tett a monopólusú, sematizmussal kezelt településhalmaztól való elmozdulásra egy reálisabb, területi-funkcionális kapcsolatrendszerű modell felé. A közigazgatási határokon túlmenő szerepkörrel nem rendelkező települések „gyéb település” osztályát __________________________________A területi tervezés Bács-Kiskun Megyei vonatkozásai 6 7 BKMÖL XXIII. 1/a. 1980. 14. kötet. 60. p. 68 A kiemelt alsófokú központok közül különösen Tiszakécske fejlődése volt szembetűnő. Gazdasági, turisztikai és kommunális téren egyaránt jól kiaknázta tiszai regionális üdülőkörzeti és mezőgazdasági-élelmiszeripari lehetőségeit. Továbbá a jövőbeni fejlesztések, beruházások terén Jánoshalma, Kiskunmajsa, Lajosmizse és Solt nagyközségek kiemelt szerepét, kijelölt funkcióikhoz való felzárkóztatását tartotta szükségesnek a koncepció. Különösen indokolta ezt, hogy ezen kiemelt alsó fokú központok - Lajosmizse kivételével - városhiányos peremhelyzetben fekvő nagyközségek. 69 BKMÖL XXIII. 1/a. 1980. 14. kötet. 63. p. 195
