Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)
Szabó Bence: A TERÜLETI TERVEZÉS BÁCS-KISKUN MEGYEI VONATKOZÁSAI A TELEPÜLÉSHÁLÓZAT-FEJLESZTÉS ELMÉLETE ÉS GYAKORLATA A TANÁCSKORSZAK ÉVEIBEN
fogható fejlesztési célokat. Periférikusán kezelte a vidék alacsonyabb rangú közlekedési hálózatát és Bács-Kiskun valamint a szomszédos megyék interregionális kapcsolatainak fejlesztését. Elvi szinten sem rendezte a településhierarchia horizontális rendszerében a közép- és alapszintű centrumok közti közúti kapcsolatokat. A fejlesztések terén elsődlegesen vagy kizárólagosan a vertikális centrum-periféria viszonyrendszert hozta előnybe. A vízi közlekedésben a tervezet a Duna E-D tengelyű áruszállító kapacitásának növelését említi meg, amely az elképzelések szerint a helyi ipartelepítés fontos tényezője lehet. Az OTK megyei energiapolitikai terve alapvetően a korábbi évtizedek nehézipar-centrikus koncepcióira épített, minőségi változást, szerkezeti átrendeződést nem vizionált. Az ellátás biztonságának javítása, az energiafelhasználás mennyiségi növelése, az extenzív (ipari) termelés fokozásának igénye kiütközik a tervezetből. Nem tűzte ki célul az energiafelhasználás terén jelentkező szerkezeti lemaradások felszámolását, a szilárd energiahordozóktól a szénhidrogének irányába történő elmozdulást csak a lakossági ellátás terén preferálta. Nem szerepelnek az alternatív energiatermelési és felhasználási lehetőségek sem a távlati fejlesztések között. Nem számolt az ipari szerkezet és a lakossági-kommunális fogyasztás energiapazarló rendszereinek racionalizálásával, nem ösztönzött az extenzív, alacsony szintű technológiáktól a fejlettebb és jobb energiahatékonyságú termelési-fogyasztási struktúrák felé orientálódásra. E tekintetben különösen szembetűnő a koncepció szemléletbeli elmaradása a szabadpiaci gazdasági környezetben kialakult energiapolitika, stratégia mögött. Az OTK gyengeségei között említendő meg az a gazdaságirányítási keretrendszer, amelyben a koncepció megszületett. A területi tervezés nem léphetett ki a tervutasításos szemléletű forráselosztás, a központi költségvetésen keresztül realizálódó infrastruktúra-fejlesztés pályájáról. A folyamatos korrekciók ellenére is a településhierarchia alacsonyabb szintjeire aránytalanul kevés elosztható beruházási ráta jutott, amely a kedvezőtlen helyzetbe sorolt települések pályáit predesztinálta, a negatív folyamatokat konzerválta, illetve erősítette. Más területeken a beruházható javak elosztásánál pazarló volt: megemlíthetők itt a társadalmi igények mellőzésével folyó beruházások, a nem ritkán túlfejlesztett, felülméretezett kapacitások, átgondolatlan vagy improduktív műszaki megoldások és a zömmel külföldi hitelekből finanszírozott presztízsberuházások. Az OTK a gyakorlatban városfejlesztési koncepció maradt, látókörén kívül esett a szélesebb perspektívájú területi tervezés, a városvidék kapcsolat több irányú megközelítése. Igaz, a beruházási források elosztásában valamelyest megnőtt a települési tanácsok szava, így szerencsés esetben nagyobb figyelmet kaphattak a helyi sajátosságok, lakossági igények a tervezés során. Ugyanakkor a lokalitás kereteit erősen behatárolták a tervezés, fejlesztés alapjául szolgáló, normatívás, sematikus modellek. Az OTK gyenge pontja volt, hogy azt növekvő gazdasági aktivitás mellett, dinamikusan fejlődő településhálózatra tervezték. Nem kínált megoldást a hanyatló és stagnáló lakóhelyek részére, alkalmatlan volt közvetett módon befolyásolni a helyi folyamatokat. Meghatározta a fejlesztés eszmei irányait, célrendszerét, de hozzájuk vezető hatékony módszereket nem kínált. Végül elmondható, hogy az OTK egyoldalúan mérnöki szemléletű tervezetként a települé____________________________________A területi tervezés Bács-Kiskun Megyei vonatkozásai 193
