Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)
Szabó Bence: A TERÜLETI TERVEZÉS BÁCS-KISKUN MEGYEI VONATKOZÁSAI A TELEPÜLÉSHÁLÓZAT-FEJLESZTÉS ELMÉLETE ÉS GYAKORLATA A TANÁCSKORSZAK ÉVEIBEN
Az OTK a településhálózat távlati tervei mellett kijelölte a megye vonalas infrastruktúráinak új irányait is. A vasúti közlekedés területén állást foglalt a kötöttpályás hálózat szárnyvonalainak bővítése, új vonalak kiépítése mellett. A tervezetben szerepel egyrészt egy interregionális Szolnok-Kecskemét-Dunaföldvár-Székesfehérvár és egy mikroregionális léptékű Fülöpszállás-Solt vonal, továbbá olvasható Dunapataj- Kalocsa-Baja viszonylatában építendő szárnyvonal terve is. A vasúti fejlesztéseknek elsődlegesen a dél-dunai körzet iparosítását kellett volna szolgálni. A kötöttpályás infrastruktúra-fejlesztési elképzelések minőségileg változást, új, korszerű megoldásokat nem hoztak. A szerkezetváltás helyett sok tekintetben visszatértek a korábbi népgazdaság-fejlesztési elképzelések gyáripari szemléletéhez. A közúti közlekedés területi tervezése során a jelentős interregionális forgalmat levezető, a főváros, valamint Kecskemét, Szeged összekapcsolását biztosító E5-ös közlekedési folyosó kapott hangsúlyt. A beruházások fontossági sorában ezt követte az E51-es Budapest-Baja-országhatár közlekedési útvonal fejlesztése, a Kecskemét- Dunaföldvár közötti 52-es út és a Kecskemét-Békéscsaba relációjú 44-es országút korszerűsítése. Bács-Kiskun megye fejlesztési koncepciójában az energiagazdálkodás távlati feladatai, fejlesztési irányai, a felhasználás-szállítás lehetőségei kapcsán is megmutatkoztak a gyengeségek, a KGST-országok gazdaságpolitikáját jellemző szemléletbeli lemaradások. A korszak termelési szerkezetéből, technológiai fejlettségéből kiindulva az OTK távlatilag a szilárd fűtőanyagokra, elsősorban a kőszén beszerzésére fektetett hangsúlyt, amelynek forrását, mint „leggazdaságosabb” módozatot, a hazai termelésből, komlói és tatabányai tárnákból kívánta megoldani. A szénhidrogén-felhasználás alapfeltétele a gázvezeték-hálózat bővítése és a feldolgozó infrastruktúra kiépítése volt. A vezetékhálózat két évtizedre ütemezett fejlesztését új nyomvonalak kiépülésével, a meglevő rendszerek bővítésével kívánta elérni, az urbanizált területek bekapcsolásával, Tázlár—Kiskőrös-Kalocsa; Csongrád megye-Jánoshal- ma (Kiskunhalasj-Dusnok; Baja-Kalocsa; Kecskemét-Nagykőrös és Kalocsa- Városföld-Tass nyomvonalakon. Távlatilag a szénhidrogén-vezetékrendszerek építése tehát nem terjedt volna ki megyeszerte, a városok ellátására korlátozódtak a tervbe vett beruházások. Az OTK a fent vázolt célok, kitörési pontok progresszív, (óvatos) reformszemléletű szándékai ellenére sem szakított a korábbi tervezetek alaptéziseivel. A településhálózat fejlesztésének társadalmi elvárásai, lokális igényei, „az egyes körzetek természeti és gazdasági adottságainak megfelelő iparági szerkezet, szakmai specializáció”65 elvi szinten megjelentek, de a gyakorlatban ritkán valósulhattak meg a hasznosnak vélt elgondolások. A területi tervezés alaptétele maradt a termelés és foglalkoztatás mutatóinak mennyiségi növelése, a tervgazdasági célkitűzések teljesítése. A centralizált forráselosztási mechanizmusok megtartása mellett a területi szempontok eleve hátrányból indultak, amely a fejlesztési források elosztásában minden tekintetben tükröződött. Közlekedéspolitikai téren például a tervkoncepció csak a közúthálózat ütőerein, a megyeszékhely - középfokú központok viszonylatában jelölt ki kézzel Szabó Bence __________________:________________________________________________ 6 5 BKMÖL XXIII. 1/a. 1971. 14. kötet. 161. p. 192
