Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)

Szabó Bence: A TERÜLETI TERVEZÉS BÁCS-KISKUN MEGYEI VONATKOZÁSAI A TELEPÜLÉSHÁLÓZAT-FEJLESZTÉS ELMÉLETE ÉS GYAKORLATA A TANÁCSKORSZAK ÉVEIBEN

A fejlesztési források elosztási rendszere a központhiányos térségeket nem tudta hatékonyan kezelni, ez pedig végső soron az adott régió visszafejlődését, az egyébként is jellemző negatív népmozgalmi folyamatok tovagyűrűzését eredményezte. A leszakadás a megye legelmaradottabb térségében, a dunavecsei járásban különösen előrehaladott volt. A terv célkitűzései között helyet kapott a településhálózat közbenső centrumainak megerősítése, elsősorban Kiskőrös és Kunszentmiklós alrégió központok közé történő felzárkóztatása. Ezt indokolta a két település körzetének falusias jellege, a térségekben tapasztalható intézményi ellátás hiányosságai. A két kisebb centrum tervezési-statisztikai szerepét egyébként várossá emelésükkel is alátámasztották. Kiskőrös további fejlesztését még inkább indokolták a település többirányú városias funkciói és a III. ötéves terv során megvalósult, a település urbánus jellegét erősítő új közberuházások (új áruház, párt- és tanácsszékház, csatornázás, középfokú oktatási intézmények, kommunális fejlesztések). Kunszentmiklós a II. ötéves terv folyamán részesült termelő beruházási forrásokból, amelyhez az 1960-as évtized első felében a középfokú intézmények fejlesztései társultak.

A koncepciót kidolgozó szakbizottság javaslatába beemelte a településhierarchia kiegészítését további alcentrumokkal. Az ún. „másodváros”35 kategória bevezetésével mindazon települések számára nyíltak fejlesztési csatornák, amelyek vonzási köre, területi szerepköre megközelítette a városi szintet és egyes gazdasági ágazatokban számottevő fejlettségre korábban már szert tettek. Itt említendő meg Bácsalmás és Jánoshalma. A két település egykoron városi rangot viselt, az ennek megfelelő szerepkörét is többé-kevésbé betöltötte, körzetét számottevő iparral, bizonyos középszintű intézményi hálózattal (egészségügy, oktatás, kereskedelem) képes volt ellátni. Az igazgatásszervezések során lélekszámban felduzzadt és középfokú intézményekkel is ellátott Tiszakécske és Kiskunmajsa itt is feltűnik. Ez utóbbi község a várakozások szerint az alföldi földgázkitermelés felfutásával fontos ipari központtá, stratégiai jelentőségű településé vált volna. Tiszakécske erősségét kommunális hálózatának viszonylagos fejlettsége és karakteres vegyipari gépgyártása jelentette. A tervezet Kunszentmiklóst is megjelölte fejlesztendő másodvárosi szerepkörben, amelyre az eljelentéktelenedő járási székhely, Dunavecse kiváltása miatt volt szükség.

A területi kiegyenlítést indokolta egy új fejlesztési kategória, a „külön fejlesztendő települések” csoportjának bevezetése. Ezen magányos centrumok vonzáskörzete számára magasabb szintű területi szerepkört nem jelöltek ki, így másodvárosi kategóriába sem voltak szervezhetők. Ugyanakkor történeti fejlődésük, hagyományaik predesztinálták a községhálózatból való funkcionális kiemelésüket. E fejlesztési kategóriába sorolták:- Dunavecsét, mint járási székhelyt és egészségügyi ellátó központot;- Szabadszállást, mezőgazdasági szerepköre, központi funkciói folytán;- Lajosmizsét, jelentős lakosságszáma és ipara okán (vízgépészeti gyár, papírfeldolgozó üzem)

____________________________________A területi tervezés Bács-Kiskun Megyei vonatkozásai

35 BKMÖL XXIII. 1/a. 512/1966. 25. kötet. 136. p.

169