Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)
Szabó Bence: A TERÜLETI TERVEZÉS BÁCS-KISKUN MEGYEI VONATKOZÁSAI A TELEPÜLÉSHÁLÓZAT-FEJLESZTÉS ELMÉLETE ÉS GYAKORLATA A TANÁCSKORSZAK ÉVEIBEN
16 ENYEDI György-HORVÁTH Gyula, 2002. 27. o. 17 KSH 1990. évi népszámlálás. 5. kötet Bács-Kiskun megye adatai. 292-293. o. 157 maradt Bács-Bodrog vármegye igazgatásközponti szerepkörét is viselte. Bácsalmás a XIX. századi parasztpolgárosodás nyomán bizonyos központi funkciókra tett szert, térsége helyi piacközpontjává szerveződött. Az elcsatolt mezőváros, Szabadka árván maradt tanyavilágából szerveződött községgé 1950 után Tompa, Kelebia és Csikéria. Kéleshalom és Bácsszőlős szintén XX. századi községszervezés, a tanyakörzetesítés igazgatásszervezési törekvéseinek szülötte. Jánoshalma fejlődésében tipikus alföldi mezővárosi tendenciákat lehet felfedezni. A Kiskunság peremén elnyúló települést a vele egybeszerveződött tanyás határrészek, környező községek centrummá tették. Határából önálló településsé vált a XX. század derekán Kéleshalom, Borota és Mélykút. Az 1960-as évtized végére úgy tűnt, ismét magára talál Bácska nagy múltú mező- gazdasága - igaz immár teljesen más alapokon. Ebben az időszakban jelentek meg a térségben addig nem honos termelési ágak is. Ezt követve, az 1960-70-es évek során az iparfejlesztés hagyományos övezetéből kilépő gazdaságpolitika a vidék településhálózati súlypontján, Baján ipar telepítésébe fogott, amellyel az egykori Eszak- Bácska igazgatási-szolgáltató központja ismét lendületet vett. 1980-ra a város ipari üzemei már 10 ezernél is több dolgozónak adtak rendes megélhetést.16 1. ábra Baja, Bácsalmás és Jánoshalma népességének alakulása 1870-1990 között17 ____________________________________A területi tervezés Bács-Kiskun Megyei vonatkozásai
