Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)

Szabó Bence: A TERÜLETI TERVEZÉS BÁCS-KISKUN MEGYEI VONATKOZÁSAI A TELEPÜLÉSHÁLÓZAT-FEJLESZTÉS ELMÉLETE ÉS GYAKORLATA A TANÁCSKORSZAK ÉVEIBEN

2. ábra

Foglalkozási szerkezet Baján, Jánoshalmán és Bácsalmáson 1970-ben18

Szabó Bence

100**

90®»

80°,

70%

60%

50®*

40®*

30%

20‘*

10®*

0%

B.ij.i

SEyyélt

MVizijazilölkoilÁs ^Keieskedeleni 'S Szállítás és Ilii közlés v Mezö<jaz«lasá<j MÉ|Htöi|>ai Ä l|>«ll

J.iiiosli.ilm.i

Bácsalmás

2. Duna-mellék

A Duna-mellék Dömsödtől Dusnokig és Hajósig nyúló, észak-déli orientáltságú tájegység. Ez az 1400 km2-en elterülő partvidék a vízszabályozást megelőzően árvizes területek és magasabb ármentes halmok váltakozó tájmozaikjaiból állt (Kalocsai Sárköz). Keleti mezsgyéjén - Kecel, Sükösd vonalában — tereplépcsővel válik el egymástól a Kalocsai Sárköz és a bácskai löszös hát tájhatára. A mocsárvilág védelmében a török hódoltság előtti településjelleg sok vonása megőriződött. E vidék legnépesebb központja: Kalocsa. A dunántúlias hangulatot árasztó város hazánk régi érseki székhelye, iskolaváros és piacközpont. Az 1970-es évek ipartelepítése nyomán mintegy öt-hatezres munkásság telepedett meg „falai” között. Hajós és Harta településszerkezetében, architektúrájában is tipikus bácskai jellegű, németajkú települések. Az archaikus Duna-menti falvak folyamatos kontinuitásuk folytán mindvégig magyar nemzetiségű községek füzérét alkották. Dunapataj jellegzetes kertes településű, zsúfolt magvú belsőségének arculata egészen a II. világháborúig a község sajátja volt. A Duna-mente kis agrártelepüléseinek helyi piacközpontjai sorában felemlíthető Solt és Dunavecse is: mindkettő parasztpolgárosodás nélkül fejlődő, kis mezőváros méretű település.

18 KSH 1970. évi népszámlálás 20. kötet. 456-459. o.

158