Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)
Szabó Bence: A TERÜLETI TERVEZÉS BÁCS-KISKUN MEGYEI VONATKOZÁSAI A TELEPÜLÉSHÁLÓZAT-FEJLESZTÉS ELMÉLETE ÉS GYAKORLATA A TANÁCSKORSZAK ÉVEIBEN
A megyei és járási szint alatt, illetve mellett fennálló törvényhatósági jogú Baja és Kecskemét az 1950-es I. tanácstörvény értelmében elvesztette privilegizált jogi státuszát és a megye igazgatási fennhatósága alá került. Az 1950 előtt városi rangot elnyert Kalocsa, Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas városokat - rangjuk megtartása mellett - a járási adminisztráció felügyeletébe rendelték, Kiskunfélegyháza azonban elérte, hogy 1954-ben közvetlenül a megyei tanács irányítása alá kerülhessen. A községek igazgatási szempontból azonos szinten álló, önálló tanácsú településsé váltak, egyedül a járási székhely községek (Kiskőrös, Dunavecse, Kunszentmiklós, Jánoshalma, Bácsalmás) részesültek a településstatisztikai határokon túlnövő igazgatási, adminisztratív, oktatási és egészségügyi funkciókban. Az igazgatási reformok mellett az 1950-es évek elején lendületet kapott a tanyaközpontokba szervezett szórványok, egykori telepek és majorok önálló községgé szervezése. 1952. január l-jével „megszületett” Bácsszőlős, Agasegyháza, Helvécia, Hetényegyháza, Lászlófalva (Szentkirály), Városföld, Imrehegy, Petőfiszállás, Kunfehértó, Balotaszállás, Zsana és Kéleshalom. Az újonnan szervezett kistelepülések önállósága mégsem lett tartós. Már az 1970-es évtizedben napirendre került a megye frissiben alakult, kis lélekszámú, szórványos beépítettségü és alulközmüve- sített falvainál a községi tanácsok felszámolása, formailag működésűk szüneteltetésével. Ugyanakkor a harmadik tanácstörvény adta lehetőséggel élve a népesebb, bizonyos városi részfunkciókkal bíró falvak számára lehetővé vált a nagyközségi státusz megszerzése, ezzel differenciáltabbá vált a települési hierarchia alsó foka. A szocialista településhálózat-fejlesztés koncepciójának megfelelően 1973-ban Kiskőrös városi rangot kapott, ugyanakkor 21 település nagyközségi státuszt nyert. Az igazgatásszervezésben zajló folyamatok utalnak a városi tanácsi rang alatti települések növekvő érdekérvényesítő képességére és rámutatnak a községi településhálózatban érvényre jutó körzetesítés hatásaira is. Ekkor a településhierarchia alsó fokán a megyében 85 községi tanácsot találunk. A státuszemelkedés és igazgatási-intézményi körzetesítések nyomán divergens irányokat vettek a kistelepülések fejlődési pályái, kirajzolódóban volt az egységes megye-járás-község szigorú igazgatási szervezet fellazulása. 1985-re a megyében négy városi jogú, három közvetlenül a megyei adminisztráció hatáskörében álló, 12 önálló tanácsú, valamint további négy közös tanácsú nagyközség létezett. Mellettük 98 különféle jogállású nagyközségi és községi tanáccsal rendelkező települést tartottak nyilván Bács-Kiskunban. Érdemes szót ejteni a településhálózat sokirányú pályamozgásait, a lakónépesség fokozott migrációs aktivitását kísérő „járulékos” jelenségről: a települések arculatának változásával megfigyelhető a múlttól, hagyományoktól való eltávolodás, elidegenedés is. Ennek jellegzetes velejárói az akár sok évszázados történeti múltú földrajzi nevezéktan és határbeosztás megváltoztatására tett törekvések, a történeti dűlő- és határnevek használaton kívül kerülése, elfeledése. ____________________________________A területi tervezés Bács-Kiskun Megyei vonatkozásai 155
