Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)
Szabó Bence: A TERÜLETI TERVEZÉS BÁCS-KISKUN MEGYEI VONATKOZÁSAI A TELEPÜLÉSHÁLÓZAT-FEJLESZTÉS ELMÉLETE ÉS GYAKORLATA A TANÁCSKORSZAK ÉVEIBEN
A területi tervezés Bács-Kiskun Megye/ vonatkozásai 2. Új irányok a népgazdaságban Az 1960-as évtized közepétől jelentős változáson ment keresztül a területi tervezés gyakorlata. A hazai településpolitikát, fejlesztési koncepciókat meghatározó közegben több ponton is lényeges változások zajlottak. Budapest főváros, mint országos szintű centrum, az 1950-es évek végére műszaki lehetőségein túlterjeszkedett, megépült infrastruktúrájához mérten túlnépesedett. Szükségessé vált a vidék centrumaiban, igazgatási székhelyein is a feldolgozóipar felfuttatása, „szétterítése”. Ezt támogatta az osztálybázisú ideológiai (munkásosztály primátusának reprezentálása) és növelni kellett a munkahelyek számát is - a teljes foglalkoztatottság biztosítása érdekében. Az 1958-as MSZMP KB-határozat vetítette elsőként előre a gazdasági tervezés arányosításának kérdését, amely a Budapesten és agglomerációjában a beruházások visszafogását, az ipar tekintetében lemaradt városok fejlesztését deklarálta. A szocialista tervgazdaság működési zavarainak korrekciójára kidolgozott 1968-as gazdasági reform intézkedései is ezen tendenciákat erősítették. Szűk korlátok között, de megnyílt az út a magántevékenység, jövedelem-kiegészítés előtt. A kádári jóléti politika is nagymértékben segítette az ipar szétterülését a „vidék” városaiban, és lehetővé tette a korábban nehéz- és alapanyaggyártásra összpontosított ipartelepítés ágazati szélesítését (könnyű- és élelmiszeripar). A „vidék” iparosítása alapvetően a vidéki városok fejlesztését jelentette: a megyeszékhelyektől a kis- és kisközép városokig evidenciaként kezelt tervgazdasági mechanizmus volt, hogy a kommunális beruházások, infrastrukturális fejlesztések az ipartelepítés függvényében valósultak meg. Ugyanakkor a településhálózat beruházásokból kimaradó elemei - a községek döntő része, valamint a kisvárosok egy hányada - nem részesülhetett a fejlesztés hozadéka- iból. Mindezeken túl a gazdaságban ható reálfolyamatok miatt sem volt halasztható a változás. A régiók között elmélyült különbségek beavatkozásért kiáltottak, emellett a népgazdasági tervezéssel foglalkozó szakapparátus is felismerte, hogy az iparfejlesztés, gazdasági növekedés legfőbb korlátja a túlzott területi centralizáció, a rendelkezésre álló lokális erőforrások és tartalékok kimerülése. Az agrárvidékekre az 1960-as évek során elérkezett az iparosítás első hulláma és az ahhoz kötődő járulékos kommunális beruházások ideje. Területi tervezés önállóan továbbra sem létezett, de a regionális kiegyenlítés a fent említett okok miatt kiemelt szemponttá vált. Ki kell térni arra is, hogy a tervgazdasági irányítás mellett zajló beruházások vagy elvonások közvetlen hatásain túl terjedő, egyéb akaratlagos és spontán folyamatok, a népgazdasági ágazatok pályamozgásai, népesedési-migrációs jelenségek is jelentős hatásokat gyakoroltak a településállomány fejlődésére. A gyáripar felfutásával átrendeződött az ország aktív populációjának foglalkozási szerkezete, amely nemcsak a városi tér műszaki, építészeti infrastruktúráját, de az életformát, 151
