Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)

Péterné Fehér Mária: A KIEGYEZÉS UTÁNI ELSŐ ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐVÁLASZTÁS KECSKEMÉTEN (1869)

és azt az utat, amely az osztrák kormányt és a magyar nemzetet a megegyezésig vitte. Részletesen kitért a kiegyezési alaptörvényre, amely véleménye szerint: „semmi egyéb, mint az 1848-iki törvényeknek kifolyása [következménye] és szükséges kiegészítése [...]. A szabályozatlanul hagyott közös ügyek miatt lettek megtámadva a 48-iki törvények ármány és erőszak által. Ezen keserű tapasztalásból okult az országgyűlés. A közös ügyeket szabályozta törvényileg.’’'' Közös ügyeknek ismerte el: a királyi udvartartás költségeit, a „külhatalmaknál”, külkereskedelemnél szükséges képviseletet, válságos helyzetben mind a két birodalmi részt egyenlően illető hadsereg ügyét. Nem említette Horváth a közös ügyek fedezésére szolgáló pénzügyet. Kitért viszont jelentésében az ún. államadósságra, melyet az országgyűlés méltányosságból vállalt 33%-ban. „Ezek tehát - írta - azon becsmérelt, oly sokak által az országban félreértésből gyanúsított közjogi kiegyezési törvények.” Beszámolt a Deák-párti képviselő a kiegyezési törvények után az országgyűlés utolsó időszakában alkotott törvényekről: a 400 mérföld vasút elkészítéséről szóló határozatról (Hatvan-Miskolc-Kassa); külkereskedelmi szerződésekről (Poroszország, Anglia, Svájc); Magyarország egyesítéséről Horvát-Szlavónországgal és Fiúméval; a honvédség létrehozását, a magán- és büntetőjogi törvények megalkotását célzó intézkedésekről; a népoktatási és nemzetiségi törvényről, az izraeliták polgárosításáról, a királyi városok (ide vették Kecskemétet) törvényszéki költségeinek megtérítéséről. „Sok hiány van még - írta. - Az alapelv le van fektetve, a szükséges törvények megalkotása a következő országgyűlésre vár.” Szerinte már is láthatók az 1865-68. évi országgyűlés tevékenységének következményei:

— az ország területi épsége visszaállt,

— koronázott királya, királynéja lett Magyarországnak,

— kinevezett felelős kormány van,

— a megyei és városi törvényhatóságok választás útján visszaállíttattak,

— biztosítva lett az évenkénti országgyűlés,

— egyesülési, ipar- és üzletszabadság jött létre,

— megvalósult a nyilvánosság a közéletben, szólás- és sajtószabadság lett,

— közelebb jutott az ország a honvédelem ügyében,

— van korszerű népoktatási törvény.

Végezetül Horváth Döme föltette a mindenki számára maga által megválaszolandó kérdést, ha az elért eredményeket elvetnék „a nyugtalan elméjüek" örvendezhetnének, „de vájjon a nemzet, a nagy egész fogna-e vele nyerni?”'3

Balásfalvi Kiss Miklós „Szabad Királyi Kecskemét város felső kerületének választó polgáraihoz képviselői jelentés”-ében már nem festett az országgyűlés munkájáról elégedett képet. Elismerte, hogy a szabadságharcharc leverése utáni kétségbeejtő helyzet kívánatossá tette a kiegyezést. Az országgyűlés azonban azon feladatának, hogy az 1849 óta szünetelt alkotmányt helyreállítsa, nem minden tekintetben felelt meg. A balközép pártiak elfogadták ugyan, hogy az alkotmány helyreállíttatott, de „sok olyan intézmények léptek életbe, melyek a ma alkotmányban teljesen idegenek” - írta. Bírálta az országgyűlés többsége által létrehozott kiegyezést, mert az „Magyarország törvényes függetlenségén érzékeny csorbát ejtett”, hogy a tíz éve 13

13 BKMÖL IV. 1608. Kecskemét Város Központi Választmányának iratai (a továbbiakban: IV.

1608.). 1869. Nyomtatványok.

Pé térné Fehér Mária____________________________________________________________________

12