Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)

Kőfalviné Ónodi Márta: A KISKUNFÉLEGYHÁZI SZENT ISTVÁN-TEMPLOM ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE 1808-1880

Köfalviné Ónodi Márta

___

a

z I. tizedben aláírtak:

6 883 forintot,

3 210 forintot, 6 558 forintot,

4 044 forintot, 20 695 forintot.

a II. tizedben: a III. tizedben: a IV. tizedben:

vagyis összesen:

A számokból jól látszik, hogy a legnagyobb támogatási összeget nem a leendő új plébánia területéről (azaz a II. és III. tizedből) vállalták, pedig az új templom mielőbbi felépülése talán az ő érdeküket szolgálta volna elsősorban. Emögött a jelenség mögött elsősorban Félegyháza településrendjének sajátossága húzódik. A legtöbb adakozási aláírás ugyanis a város leggazdagabbak által lakott körzetéből, az I. tizedből érkezett. Meg kell jegyezni azt is, hogy sokan „biztosra akartak menni”: megígérték ugyan, hogy majd adakozni fognak, de csak akkor, ha látják, hogy megkezdődött az építkezés. Voltak, akik már ekkor ajánlkoztak a templom belső felszerelésének anyagi támogatására is.

A város az 1850-es években többször is vett fel kölcsönt az újtemplomi alapítvány pénztárából. Mikor az építkezés miatt szükségessé vált ennek visszafizetése, a város az osztrák nemzeti banktól 50 ezer forint kölcsönt vett fel.50

A város 1873 májusában elérkezettnek látta az időt, hogy értesítse az egyházi főhatóságot a történtekről. Be is jelentették a megyéspüspöknek, hogy mivel a város katolikus lakóinak száma már jóval meghaladta a 20 ezret, „elhatározta a közösség, hogy a boldog emlékű és vallásos buzgóságban élt elődök által e század elején keletkezett pénztárából ájtatos adakozások segélyével egy tágas, az Isten dicsőségének emelésére, a hívek lelki épülésére, s városunk díszére szolgáló két tornyú templomot épít.” Ehhez kérték a püspök jóváhagyását és felkérték, hogy az alapkőletételnél személyesjelenlétével szerencséltesse a várost.51 Mire azonban 1873 őszén a Peitler Antal József váci püspök (1859-1885) beleegyezését és jóváhagyását hírül hozó levél52 megérkezett, történt néhány „izgalmas fordulat” a templomépítés történetében.

1873 nyarán néhány félegyházi lakos a jászkun kerületi alkapitánynál fellebbezett a tervezett templomépítés és a Dötzerrel kötött szerződés ügyében. Nehezményezték, hogy a város vezetői a felsőbb hatóságok (Jászkun Kerület) jóváhagyása nélkül kötötték meg a szerződést, továbbá szerintük a pénz nem lesz elegendő az építkezésre, de ha azt még futná is, a templombelső berendezésére biztos nem fog telni. „Minden templomépítésnél axióma az, hogy a belső ornatus katholicusoknál éppen annyiba kerül, mint maga a külső templom. [...] Márpedig belső ornatus nélkül egy épület nem templom, hanem csak egy betetőzött céltalan hodály, egy korát megelőzött rom, mely a belefektetett s benne veszett tőke felett síremlékül virasztl!” A fellebbezők feszegették továbbá a hiányzó papiak, kántoriak és harangozóház kérdését is. Felvetették, hogy a városi pénztár is adósa az Újtemplom pénztárának 36 ezer forinttal, ha ezt most, az építkezés miatt vissza kellene fizetnie a városnak, bajban lenne.53 Talán lehetne jó szándékú figyelmeztetésnek is venni a többé-kevésbé helytálló megállapításokat, ha a levél stílusa nem személyes sértettségről és kicsi50 BKMÖL V. 171/a. 1874. december 18-i ülés 116/1874. (528.)

51 BKMÖL V. 171/a. 1873. május 27-i ülés 86/1873. (299.); V. 171/b. L. 36 F. 2. Cs. 17. Sz. 40.

52 BKMÖL V. 171/a. 1873. november 9-i ülés 132/1873. (363.); V. 171/b. L 36. F 2. Cs. 17. Sz. 63.

53 BKMÖL V. 171/a. 1873. június 13-i ülés 97/1873. (312.); V. 171/b. L 36. F 2. Cs 17. Sz. 47.

118