Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)

Kőfalviné Ónodi Márta: A KISKUNFÉLEGYHÁZI SZENT ISTVÁN-TEMPLOM ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE 1808-1880

is könnyebben kivitelezhető, „mivel köztudomás szerint évek óta gyűjtetnek költségek egy új templomnak építésére.”33 A püspök felhívására a közgyűlés egy választmányt nevezett ki a templom építésére fordítható alapok számbavételére. A bizottság szeptemberre készült el a jelentésével, amely szerint az újtemplomi pénztárban lévő 49 633 forinton kívül semmilyen biztos alapot nem találtak.34 A választmány előtt tett nyilatkozatokból pedig kitűnt, hogy az adott nehéz gazdasági viszonyok között (túlterhelt adózás, piaci és pénzforgalom beszűkülése) a lakosság nem tudott önkéntes adakozásokat vállalni. így a város vezetősége, fájó szívvel ugyan, de kénytelen volt kijelenteni, hogy - bár elismerik egy új templom építésének szükségességét — ilyen költséges munkához nincs elegendő ereje Félegyházának, ezért egy újabb templom felállítását „boldogabb időkre” halasztják el.35 A város közigazgatási főhatóságát képviselő jászkun főkapitány azonban nem elégedett meg ezzel a válasszal. Levelében megemlítette, hogy nemcsak a település, hanem bizonyos tekintetben az „őrködő állambiztonságnak” is kötelessége egy ilyen fontos, a vallást és a „közerkölcsiséget” érintő vállalkozás útjából minden akadályt elhárítani, és felszólította a közgyűlést, hogy tegyen javaslatot arra, milyen módon kívánja megszerezni a templomépítéshez még hiányzó alaptőkét, továbbá megsürgette az ügy végleges elintézését. A közgyűlés kikérte magának a főkapitány leveléből érződő megrovást és emlékeztetett arra, hogy több évtized óta folytonos figyelmet fordított az újtemplomi pénztár gyarapítására, sőt 1848 előtt a város - elérkezettnek látva az időt a templomépítésre - minden külön felszólítás nélkül megtette a szükséges lépéseket az ügy előmozdítása érdekében. Akkor csak a „közbejött zavaros idők” hiúsították meg a jó szándékú kezdeményezést. A város kénytelen volt újra leszögezni, hogy az adott mostoha körülmények között, mikor a lakosság az adóját is képtelen fizetni, nem talál módot és forrást a templomépítési alap gyarapítására.36 így az újabb templom építésének ügye hosszú évekre lekerült a napirendről, bár a gondolatot a város vezetősége igyekezett ébren tartani. Az újtemplomi alapot közgyűlés által kinevezett gondnok kezelte, évenkénti elszámolási kötelezettség mellett. Folyamatosan nyilvántartotta a templomkassza javára történő tégla- és cserépégetésből befolyt jövedelmeket, ő szedte be a kölcsönre kiadott összegek kamatait, az ő tiszte volt, hogy az ájtatos hagyományok teljesítését ellenőrizze, esetleg a végrendeletileg az új templom építésére hagyott összeget az örökösök birtokára telekkönyvileg betábláztassa. A templompénztár-gondnokok számadásaiból tudjuk, hogy a pénzalap, ha lassan is, de folyamatosan gyarapodott. Míg az 1857/58-as évben 54 170 forint, 1863/64-ben már 87 306 forint, 1868-ban pedig 107 148 forint volt a kassza maradványa.37

_______________________A Kiskunfélegyházi Szent István-templom építéstörténete - 1808-1880

3

3 BKMÖL V. 142/a. 1857. augusztus 7-i ülés 366/1857. (184.)

34 1857-ben változás történt a közös osztrák-magyar pénzrendszerben, ez okozta, hogy csekélyebb összeg szerepelt a kasszában, mint amilyet akár az 1850-es évek elején láttunk.

35 BKMÖL V. 142/a. 1857. szeptember 19-i ülés 430/1857. (216.)

36 BKMÖL V. 142/a. 1857. november 27-i ülés 667/1857. (281.). Nyilvánvalóan a város sem akart a nehéz gazdasági viszonyok között egy esetleges kölcsön felvételével hosszú távra eladósodni.

37 BKMÖL V. 142/a. 1859. június 4-i ülés 184/1859. (672.); BKMÖL V. 143/a. 1866. december 22-i ülés 532/1866. (493.); V. 142/a. 1870. január 20-i ülés 12-16/1870. (309-317.)

113