Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)
Kőfalviné Ónodi Márta: A KISKUNFÉLEGYHÁZI SZENT ISTVÁN-TEMPLOM ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE 1808-1880
4. mivel remélni lehetett, hogy mire a tervbe vett templom elkészül, addigra a lakosok száma esetleg 20 ezerre nőhet, ezért a város kötelezze magát, hogy mind a két parochián 3-3 káplán jövedelmét fedezi, ha pedig idővel ez is kevés lenne, akkor a tanács legyen köteles még 1-1 káplánt ellátni, 5. az új parochiához is külön kántort és külön harangozót rendeljenek, nekik „illendő kvártélyt” és járandóságot biztosítsanak, 6. mind az építendő új templomnak, mind az ahhoz megkívánandó parochiális épületnek alkalmas helyeket jelöljenek ki. A tanács megértette, hogy a püspök azt kívánja, hogy a város népességét két egyenlő plébániára tagolják. Ennek értelmében megállapították, hogy a két parochiát egymástól „a városon keresztül vivő nagy országos s posta út válassza el, a napkeleti rész a régi anyatemplomhoz tartozzon". A tanács továbbá azt is kijelentette, hogy „határainakfelette szűk volta miatt” - azaz semmi alkalmas szabad földterülete nem lévén -, semmilyen földbirtokot nem adhat a város az új templom plébánosának, ehelyett a meglévő 160 jugerum (hold) parochiális földet két egyenlő részre fogják felosztani a két plébános között. A püspök által hivatkozott királyi rendelet értelmében a kisebb királyi városok és a népesebb mezővárosok plébánosai számára adandó 450 forint pénzbeli juttatást (készpénzben és naturálékban) a város kész volt mindkét plébános számára megadni. A káplánok számát illetően a város úgy foglalt állást, hogy elegendő lesz mindkét parochiára kettő-kettő, számukra 150 forintot irányoztak elő, de a tanács nem zárkózott el a káplánok számának esetleges emelésétől sem. A kántorális 40 hold földet a két kántor között - a parochiális földekhez hasonlóan — egyenlően szándékoztak felosztani, fejenkénti fizetésüket pedig összesen 124 forint értékben határozták meg, beleértve a készpénzbeli és naturálékban történő juttatásokat is. A tanács kijelölte a templom helyét is: „az újjonnan építendő templom, plébánia, kántor- és harangozóházaknak szánt s 4. utcákra szolgáló 2613 négyszögölekből álló térséget megvizsgálták, azt a város felosztására tekintve is a legalkalmatosabb- nak találták, annál is inkább, minthogy azon már mind a plébánia háznak alkalmatos és kemény materiálékból készült fenálló tágas épület, kevés változásokkal az újabbi plébános úr lakására fordítatthatik”, sőt a vélemények szerint még kántor- és harangozóház is kitelt volna a telekből. A szóban forgó, már fennálló épület az egykori kaszárnya volt (ma a Móra Ferenc Gimnázium áll a helyén), amely - bár 1828-ban alkalmasnak tűnt plébániai laknak - később mégsem szolgált ilyen célt. 1829 januárjában - a püspökkel folytatott alkudozások után - véglegesítették az egyházi személyzet jövedelmét.21 Miután a váci püspökséggel sikerült megegyezni az építendő új templom és személyzete fenntartásáról, a város megkapta a világi főhatóság, azaz a Helytartótanács, illetve a nádor jóváhagyását is. A városi tanács 1830. december 18-i ülésének jegyzőkönyve szerint „Ocsászári Királyi hercegségének a városunkba felállítandó új templom eránt Pozsonba f e. [folyó esztendő] október 25-én költ kegyes resolutiója megérkezvén, a szerént ezen felvett cél kegyelmesen jóvá hagyattatott.” A Jászkun Kerület elöljárósága - mivel közigazgatásilag Félegyháza ebben az időben ide tartozott - értesítette a várost, hogy a templomépítés felügyeletét a „megyebéli kapi21 BK.MÖL V. 101/a. Protocollum 15. 537-540. p. (65/1829.) _______________________A Kiskunfélegyházi Szent István-templom építéstörténete - 1808-1880 1 09
