Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)
Kőfalviné Ónodi Márta: A KISKUNFÉLEGYHÁZI SZENT ISTVÁN-TEMPLOM ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE 1808-1880
tány úrra”, azaz a kiskun kapitányra bízta. Ugyanezen ülésen döntött a városi tanács arról is, hogy egy küldöttség adandó alkalommal Pesten járva, „az újjan építendő templomra több, a mostan fenn álló szentegyház minéműségéhez közelítő formákat s planumokat”, készíttessen, vagyis az új templomot az Otemplom mintájára, ahhoz hasonló terv szerint kívánták megépíttetni.22 A következő év tavaszán a küldöttség (Bánhidi József bíró és Molnár Mihály jegyző) már fel is vette a kapcsolatot Hild József pesti építőmesterrel, aki az új templomra vonatkozó tervrajzokat és a költségvetést „400 ezüst forintokon alól el vállalni” nem akarta.23 Ekkor nem született megállapodás vele, ezt bizonyítja, hogy három évvel később, 1834 tavaszán újra napirendre került annak szükségessége, hogy az új templom építéséhez „a jelenkori ízlés szerént, ha lehetséges, több rendbeli rajzolatok és költségek feltétele minél előbb szereztessenek meg.” A templom tervei azonban csak nem akartak elkészülni, ezzel kapcsolatban érdemi intézkedés újabb öt évig nem történt. A városi tanács továbbra is Hild József építészbe helyezte bizodalmát, miként az az 1839. március 6-i tanácsülés jegyzőkönyvéből is kitűnik:24 „Fazekas László tanácsbéli és Kalmár Józseffőjegyző jelenti, hogy mostani Pesten léttök alatt az építendő újtemplom rajzolatjának a fentálló templom nagyságához irányozva leendő elkészítésére pesti építőmester idősb Hild urat megkeresték, formájának meghatározását saját ízlésire és ösmeretére bízván, ki is annak a jövő tavaszra leendő elkészítését elvállalta, anélkül, hogy az illető jutalmáról előre határozottan nyilatkozott volna.” Bár a tervrajzok továbbra is várattak magukra, a városi elöljáróság már 1836-ban úgy döntött, hogy addig is, míg további intézkedésre sor kerül, gyarapítja az új templom pénztárában lévő 35 ezer forintnyi tőkét, és „a templom számára 100 öl kő legalábis vágattason és 500.000 tégla égettessen”. Ezek az építőanyagok még nem a templom felépítésére kellettek, hanem ezeket eladva, az értük kapott összeget a város az újtemplomi alapítványjavára ajánlotta fel.25 A tégla- és cserépégetés szépen jövedelmezett, 1844-re már több mint 55 ezer forintra gyarapodott a pénztár jövedelme. A templomépítés ügyének újabb lendületet adott az az 1845 tavaszán kelt írásbeli folyamodvány, amelyet 54 helybeli birtokos nyújtott be a tanácshoz, s melyet — a korabeli viszonyok szemléletesebb ábrázolása végett - alább betűhíven közlünk: „Szabad Kis Kun Félegyháza városa Nemes Tanácsához egy új templomnak építése iránt alázatos kérelme a bentírtaknak. Nemes Tanács! Mindenki által közösen megismerve van az, hogy templomunk a mostani népességhez képest kicsiny, és pedig oly kicsiny, hogy kivált ünnepnapokon a buzgólkodni kívánók felének sem jut hely, ahol csak megállhatna is, - a mindennapi tapasztalás igazolja azt is, hogy a tolongás és a szorosság okozta hőség oly nagy, hogy miatta nyugodtan az emberi elmének és léleknek Istenhez felemelkednie, noha abban áll az igazi imádság - nem lehet, s így még azok sem teljesíthetik keresztényi kötelességeKöfalviné Ónodi Márta___________________________________________________________ 22 BK.MÖL V. 101/a. Protocollum 16. 368. p. (630/1830.) 23 Uo. 506. p. (241/1831.) 24 BKMÖL V. 101/a. Protocollum 20. 280. p. (119/1839.) 25 BKMÖL V. 101/a. Protocollum 19. 63. p. (150/1836.) 110
