Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)

Kőfalviné Ónodi Márta: A KISKUNFÉLEGYHÁZI SZENT ISTVÁN-TEMPLOM ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE 1808-1880

Gróf Nádasdy Ferenc váci püspök (1823-1845) válaszát 1828. március 15-én tárgyalta a város vezetősége.17 A püspök helybenhagyta a tanács azon szándékát, hogy a közel 16 ezer főnyi buzgó hívő számára a már meglévő templomon kívül még egy másik szentegyházat is építeni akar, de szükségesnek látta, hogy a város az építkezés megkezdése előtt az ő egyházi jóváhagyásán kívül a világi elöljáróktól is engedélyt szerezzen. Kijelentette továbbá, hogy kedvére valóbb lenne, ha az új templom a régi anyatemplommal együtt, egy „papi sáfárkodás'’, azaz egy plébános irányítása alatt maradna (miként az Kecskeméten és Csongrádon is történt), mert az újtemplomi plébános számára előirányzott haszonvételt nem tartotta elegendőnek. A tanács kijelentette, hogy a mostani (azaz az 0-) templomnál kisebbet éppen nem, sőt inkább nagyobbat kíván építeni, ezért nem akarta „a kecskeméti és csongrádi kápolna forma templomocskák példájára”, vagyis egy plébános igazgatása alatt megszervezni. A város elöljárósága tehát ragaszkodott az eredeti elképzeléshez, vagyis az addigi parochiális jövedelmek és mindenféle járandóságok kétharmad részét a régi, egyharmad részét pedig az új templom plébánosának kívánták juttatni, „amely jövedelmek elegendők lesznek továbbá is arra, hogy ezen két plébániák közül mindegyik még a megyében18 lévő első és másodrendű plébániák közé számitassanak”. A tanács kijelentette továbbá, hogy a városba rendelt egyházi személyek régóta megállapított állandó számának a korábbiak szerinti felosztása is megfelelő lenne, mert a tapasztalat azt mutatta, hogy addig is csak igen ritkán volt teljes a segédpapok létszáma, mégsem volt fennakadás az egyházi szolgálatok terén, remélni lehetett tehát, hogy ha a segédpapok számát állandóvá teszik, akkor a hiányosságok még inkább kiküszöbölődnek. A város azt is kijelentette, hogy ha a püspök majdan egyik vagy másik plébánián szükségesnek látná szaporítani a segédpapok számát, a város soha nem zárkózik el attól, hogy egy segédpap tartására illendő alapítványt tegyen.

A váci püspök válasza 1828. szeptember 18-án került napirendre a városi tanács ülésén.19 A püspök felvetései és a város döntései - bár nem nélkülözték az alkudozás egyes elemeit sem - az új plébánia létrehozásának alapvető kitételeit tartalmazták, és a plébániai jövedelmek meghatározásánál a későbbiekben is irányadónak számítottak. Sőt, ekkor határozták meg azt a mai napig is érvényben lévő elvet, amely alapján a város területét megosztották a két parochia között, s az építendő templom helyét is már ekkor kijelölték.

A püspök hat pontban foglalta össze azon elvárásait, amelyek teljesülése esetén hajlandó lett volna engedélyezni az esetleges második plébánia felállítását:

1. a régi plébános előbbi fekvő vagyonait továbbra is tartsa meg,

2. a közföldekből az új templom plébánosának haszonvételre újabb földet hasítsanak ki,

3. az 1787. február 17-i királyi rendelet értelmében a népesebb városokra megállapított 450 forintból álló fizetést mind a két plébános részére - a naturálék20 beleszámítása mellett — biztosítsák,

Kőfalviné Ónodi Márta___________________________________________________________

17 Uo. 247-251. p. (108/1828.)

18 A váci egyházmegyében.

19 BKMÖL V. 101/a. Protocollum 15. 420-430. p. (347/1828.)

20 Természetbeni jövedelmek.

108