Bács-Kiskun megye múltjából 24. (Kecskemét, 2010)
Kőfalviné Ónodi Márta: Fazekas Mária Blandina, Egy iskolateremtő iskolanővér
Az iskola mindvégig inkább helyi jellegű maradt, a beiratkozott tanulók több mint 70%-a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéből származott, közülük is 69-en kiskunfél- egyháziak voltak. Mindösszesen 13-en érkeztek Bács-Bodrog, 9-en Csongrád, 7-en Szolnok vármegyéből, 2-en jöttek Baranyából, 2-en Hevesből és 1-1 tanuló származott Csanád, Szatmár, Arad, Komárom és Békés megyékből. Jogos azt feltételezni, hogy azok a családok küldték gazdasági iskolába a lányukat, ahol a szülők maguk is kötődtek a gazdálkodáshoz. A tanulók családi hátterének vizsgálatából kitűnik, hogy a legtöbben földbirtokos családból jöttek (bár a földbirtok nagysága nincs feltüntetve az iskolai anyakönyvben, az iskolai értesítők adatai szerint inkább kis- és középbirtokosokra kell gondolni). Jóval kevesebb azok száma, akiknek szülei gazdálkodók, gazdatisztek, földbérlők vagy földművesek voltak. A köz- és közlekedési tisztviselők, a kereskedők, az iparosok közül azonban többen is ezt a képzési formát választották gyermekeiknek. Feltűnően kevés a szülők között az értelmiségi (tanár, tanító, orvos, ügyvéd), ők mindig szívesebben adták lányaikat inkább a tanítóképzőbe. A két évfolyamos középfokú gazdasági leányiskolában a tanulmányi követelmények nem voltak túl szigorúak, az iskolából való sok kimaradás és a viszonylag csekély tanulói létszám oka inkább abban keresendő, hogy az iskola nem felelt meg az elvárásoknak, a hozzá fűzött reményeknek. Ha az iskola relatív sikertelenségének okait vizsgáljuk, több tényezőt kell figyelembe venni. Az első és legsúlyosabb érv, hogy ez az iskolatípus nem adott a diákoknak érettségit. A második év befejezése után a növendékek végbizonyítványt kaptak, „amely az 1883. évi I. te. értelmében hivatali állásokra minősítő erővel ugyan nem bír, azonban a növendékek sokoldalú gyakorlati ismereteik és ügyességük alapján képesek lesznek arra, hogy megélhetésüket — ha a körülmények úgy kívánják - munkájukkal is biztosítsák,”49 50 51 Ez az iskolatípus nem szolgálta azokat — az 1930-as években egyre inkább érezhetővé vált — társadalmi igényeket, amelyek a lányok számára is hivatali állások betöltéséhez, vagy felsőfokú tanulmányok végzéséhez szükséges képesítések elnyerését sürgették. Erezték ezt a nővérek is, és meg is állapították, hogy „[...] a nőnek a világháború okozta sajátságos elhelyezkedése mindinkább kiszorította öt a családi környezetből és más hivatali pályákon való boldogulás lett célja az otthon, a család, a gyermek- nevelésen kívül, általánossá vált az a felfogás, hogy kenyeret, megélhetést, biztos jövőt nem adhat más, csak a kimondottan szellemi pályákon való elhelyezkedés. [...] Népünk - s itt nincs különbség a gazdálkodó és középosztály elgondolása között - érthetetlen mohósággal kap a diploma után, megélhetésének s gyermeke jövőjének biztosítását csakis a hivatali elhelyezkedésben látja.”'" Eleinte az iskolanővérek nem törekedtek kiszolgálni a társadalom fent nevezett igényeit, így a középfokú gazdasági lányiskola inkább csak arra volt jó, hogy a lányok hasznosan töltsenek el még két évet a polgári iskola befejezése után. Hangsúlyozták annak fontosságát, „hogy a 15-16 éves leánygyermeket még 1-2 évig intézeti nevelés alatt tartsuk, amellyel nagyon sok aggódó édesanyának megkönnyítjük terhét.”5' Később, Fazekas Mária Blandina nővér igazgatósága alatt, azonban már 49 ÉRTESÍTŐ, 1928/29. 33. o. 50 ÉRTESÍTŐ, 1936/37. 38. o. 51 ÉRTESÍTŐ, 1934/35. 54. o. ____________________________________________Fazekas Mária Blandina, egy iskolateremtő iskolanővér 41
