Bács-Kiskun megye múltjából 24. (Kecskemét, 2010)
Rigó Róbert: Ügyek és következtetések a Kecskeméti Népbíróságról
A Magyarországon felállított népbíróságok megítélése körül az elmúlt években vita bontakozott ki.83 Pető Andrea szerint a népbíróságok tevékenységének megítélésére vonatkozóan létezik egy bal- és egy jobboldali álláspont.84 85 Karsai László szerint hazánkban „hatékony és a korabeli európai normáknak megfelelőfelelősségre vonás volt”*6 a népbíróságokon. A másik álláspont szerint a népbíróságok működése nem volt jogszerű, a kezdetektől a kommunisták befolyása alatt álltak, és a hatalom megragadásához eszközként használták ezt az eredetileg igazságszolgáltatásra felállított intézményrendszert. Pető Andrea megállapítja, hogy akik szerint a „népbíróságok nem »jogszerűen« működtek, elsősorban a nem baloldali spektrumon elhelyezkedők vallották és vallják. Az igazságszolgáltatási folyamat visszásságainak elemzése azonban elrejti azt, hogy Magyarországon a II. világháború alatt olyan események történtek, amelyekért felelősséget valakiknek vállalniuk kellett volna. [...] Ezen érvelés szerint a népbíróságok nem bíróságként működtek, hanem kizárólag a kommunista hatalom elnyomó eszközeiként. [...] A tömeges jogtalanságok, justizmordok és megfélemlítések vádja azonban a közvetlenül a II. világháború után sorra kerülő magyar népbírósági ügyekkel kapcsolatban túlzottnak tűnik. [...] A népbíróságok a mindennapi gyakorlatban nem tudták kiszolgálni a kommunista hatalmi érdekeket éppen azért mert munkájukat a jogi keretek között végezték.”*6 Az általam áttekintett Kecskeméti Népbíróság ügyeinek egy része alapján néhány megállapítást szeretnék ezzel kapcsolatosan megfogalmazni: 1. A népbírósági ügyek vizsgálati szakaszában sorozatos jogsértéseket követtek el. A politikai rendőrségen a gyanúsítottaktól felvett vallomások jelentős része verés vagy megfélemlítés eredményeként jött létre, a tanúvallomások egy része szintén igazolhatóan megfélemlítés következtében született meg.87 _____________________________________________Ügyei: és következtetések a Kecskeméti Népbíróságról 8 3 A vita a mai napig sem zárult le. Például a Népszabadság 2010. január 9-i számában Szakály Sándor Bűnösökről, sírokról - s a tényekről című írásában kifejtette, hogy nem csak háborús bűnösöket ítéltek el a népbíróságok, hanem ártatlanokat is, ezért szerinte újra kellene tárgyalni ezeket az ügyeket. Erre reflektált Szentirmay László Népbírósági fürdővíz című írásával ugyanezen napilap 2010. január 22-i számában. Ebben kifejtette, „azért feltételezhető, hogy 1947-ig a perek döntő többségének a lezárulásáig csak kivételes esetben beszélhetünk igazságtalan vagy koncepciós eljárásról.” Ezzel ellentétben meg kell állapítanom, hogy a Kecskeméti Népbíróság már 1945. tavaszától a perek nagy részét tipikus koncepciós perként bonyolította. A fellelhető dokumentumok és egy interjú alapján nagy bizonyossággal azt is kijelenthetem, hogy Normák Józsefet ártatlanul akasztották fel 1945. május 14-én. Fekete György ugyanezen napilap 2010. január 26-i számában kifejtette, hogy „Szakály kétségtelenül helyesen érzékeli, hogy korunk szemével az 1945 és 1950 között működött népbiró- ságok nem láthatók »független, szakmailag hiteles« intézményeknek. De ez az állítás finomításra szorul.” Akkori szemmel sem tűnt annak, sem Bibó Istvánnak, sem Márai Sándornak vö. a dolgozat végén lévő idézetekkel. 84 PETŐ Andrea, 2006. 69. o. 85 Idézi PETŐ Andrea, 2006. 42. o. 86 Uo. 65-67. o. 87 Ezt a tényt Tánczos-Szabó Ágota is megállapította tanulmányában. TÁNCZOS-SZABÓ Ágota, 2005. 321-322. o. 401
