Bács-Kiskun megye múltjából 24. (Kecskemét, 2010)
Rigó Róbert: Ügyek és következtetések a Kecskeméti Népbíróságról
2. A vádemelés szakaszában a vádlottakat a hamis vallomások alapján fogva tartották, az ügyészségre rendszerint a kihallgatást végző rendőrök kísérték a vádlottakat, akik emiatt gyakran ott sem mertek másként vallani. Az ügyész a vád bizonyítására elsősorban a vádlott önmagára nézve terhelő vallomását és a tanúk vallomásait használta, amelyeket a politikai rendőrség csikart ki. 3. A bírósági szakaszban a népbíróság az esetek egy részében csak a vád tanúit hallgatta meg, a védelem tanúit nem. Több olyan ítélet is előfordult, amikor csak egyetlen tanút hallgattak meg a vádlott elítélése során, sőt volt, akit ez alapján ki is végeztek.88 A népbíróságok rendszerint nem vették figyelembe, hogy a rendőrségen felvett, erőszakkal kikényszerített vallomásukat a vádlottak visszavonták. Megállapíthatjuk, hogy ezek a bírósági perek a koncepciós perek eszköztárát vonultatták fel, az első perektől kezdve, 1945 tavaszán. Másodfokon a NOT rendszerint „humánusabban”, tárgyilagosabban járt el, és igyekezett jogszerű maradni. Megállapíthatjuk, hogy a NOT ítéleteiben gyakran úgy határozta meg a fogva tartás mértékét, hogy a már letöltött ítélethez igazította azt. A politikai rendőrség gyakran nem vette figyelembe a NOT felmentő ítéletét, a szerintük „bűnöst” továbbra is fogva tartották vagy internálták.89 Tehát a NOT is asszisztált az elsőfokú döntésben kiszabott büntetéshez és nem egyszer előfordult, hogy a rendőrség felülbírálta a NOT döntéseit. 4. Ezen tények mellett meg kell állapítanunk, hogy a népbíróságok felállítása indokolt volt és az ítéleteik egy részében valóban háborús és népellenes bűnösöket marasztaltak el. A Kecskeméti Népbíróság általam áttekintett ügyeiből sajnos hiányoznak azok pereinek az anyagai, akik a szovjet megszállás előtt a helyi főbb bűnök elkövetői voltak, akik nyíltan együttműködtek a németekkel és azonosultak a nemzetiszocializmus ideológiájával. Akik helyi szinten a főbb bűnösök voltak, azok jórészt a város kiürítését követően nyugatra mentek, majd nem tértek vissza, legalábbis Kecskemétre nem. Ha távolabb, más városba mentek és csak később tértek vissza, a felelősségre vonás könnyebben elmaradhatott. A főbb bűnösök pereinek a dokumentumai, akiket a népbíróság felelősségre is vont, nincsenek a levéltárban. Hiányzik például dr. Horváth Ödön főispán, dr. Liszka György polgármester vagy dr. Farkas Ferenc a Nyilaskeresztes Párt helyi vezetőjének a perirata. 5. Soós Mihály tanulmányában azt állítja, hogy a népbíróságok tevékenysége 1946 márciusáig „kizárólagosan” a háborús és népellenes bűnösök elítélésére koncentrált, majd az 1946. évi VII. te.90 elfogadását követően az MKP „eszközeivé váltak a politikai ellenfelekkel való leszámolás szolgálatában”.91 A politikai rendőrség Kecskeméten 1945 áprilisában és májusában jelentős letartóztatási hullámot indított el. A népbírósági perek jelentős része májusban, júniusban kezdődött. A Kecskeméti 88 Normák Józsefet minden bizonnyal ártatlanul végezték ki Kecskeméten tanúinak meghallgatása nélkül. Ezt az ügyet külön tanulmányban fogom feldolgozni. 89 Ezek a tevékenységek nem csupán a kecskeméti politikai rendőrség működését jellemezték. Gyarmati György tanulmányában az Államvédelmi Hatóság és elődszervezete „munkásságáról” megállapította, hogy „a népbíróságoknak a nyomozati szakban való »aládolgozás« - illetve a kommunistáknak nem tetsző ítéletetek esetében a perbe fogottak felmentő ítélet ellenére történő őrizetben tartása" tette ki tevékenységük egy részét. GYARMATI György, 2004. 659. o. 90 A demokratikus államrend és a köztársaság védelméről szóló törvénycikk. 91 SOÓS Mihály, 2004. 84. o. Lényegében ugyanezt a megállapítást teszi Pető Andrea is. PETŐ Andrea, 2006. 67. o. Rigó Róbert_______________________________________________________________________________________ 402
