Bács-Kiskun megye múltjából 24. (Kecskemét, 2010)
Rigó Róbert: Ügyek és következtetések a Kecskeméti Népbíróságról
ellenem, hogy a katonai élelmezési oszlop parancsnokának szigorúságát - egy pár mindenre kapható altiszt szadistaságát, - »most majd mi fogunk fizetni!« - jelszó jegyében érthető elkeseredésükben reám hárítsák, mert az ELMO-tól pillanatnyilag én akadtam kézre." Az újabb népbírósági tárgyalást 1945. július 5-én tartották. Prácser az előző tárgyaláson elmondott vallomását fenntartotta, ismét elmondta, hogy a rendőrségen egy üres papirt írt alá, mert addig verték, amíg azt alá nem írta. A nyomozók Forbáth is és Moskovits is fenntartotta az előző tárgyaláson elmondott vallomását. Baráth Mihály politikai nyomozó, aki az MKP Duna-Tisza közi kerületi titkárságának az irodavezetője volt, mint „érdektelen tanú” kijelentette, hogy 1942 májusában került ki a Szovjetunió területére, majd 1943 augusztusában került Bobruiszkba mint munkaszolgálatos. A tanú is dolgozott a vádlott századánál, aki nagyon kegyetlenül bánt az emberekkel, ezért „nagy híre” volt. A tanú szerint a vádlott adta ki a munkát a zsidóknak, és állandóan nádpálcával járt. Ha a keretlegénység tagjai meglátták Prácsert, szóltak, hogy vigyázzanak, mert jön, ilyenkor fokozottan kellett dolgozniuk. Prácser őt is megütötte nádpálcájával. Balogh Endre kereskedő 1942 júliusától 1944 februárjáig volt beosztva a 109/7. sz. munkaszolgálatos századnál és ő is dolgozott a vádlott századánál. Elmondása szerint Prácser, fehér lovon járt és nagyon félt tőle mindenki, mert goromba és durva volt". A tanút is megverte Prácser és ő is megerősítette, hogy a századukból nem halt meg senki. Dr. Kovács Tibor Kiskunhalas város polgármestere mint tanú elmondta, hogy ő is ugyanahhoz a munkaszolgálatos századhoz volt beosztva, mint a többiek. Betegen dolgozott a kovácsmühelyben, ezért ebédszünetben lefeküdt és azonnal elaludt, közben bejött Prácser, Kovács ekkor „nem vágta magát rögtön vigyázzba", ezért megbüntette, pedig látszott, hogy sárgaságban szenved. A vádlottól mindenki félt, kegyetlen ember hírében állt, minden ok nélkül megütötte az embereket a nádpálcájával. Harsányi Károly kereskedő is a fentebb említett munkaszolgálatos századnál volt, mint a többiek. A vádlottat már Kecskemétről is ismerte, ezért többször is beszélgettek. „Engem vádlott soha nem bántott, nem ütött meg, de nem láttam azt, hogy mást megvert volna, mert előttem senkit nem vert meg." Azt tudja, hogy Bajor haragudott a zsidókra és rosszul bánt velük, neki rossz híre volt. A tanú állítása szerint a két keretvezető Patyi és Pál Szabó nagyon kegyetlenül bánt a zsidókkal. Ifj. Papp Mihály fésűs mester ugyanannál a századnál volt, mint a vádlott beosztott honvéd. A vádlottat sokat látta az irodában dolgozni. A raktárban, ahol dolgozott nem találkozott soha Prácserrel. A vádlottat ő csak barna lovon látta, állítása szerint fehér ló nem is volt a századnál. „Azt sem láttam, hogy vádlott bárkit is megvert volna." A tanú 1944 februárjától Breszt-Litovszkban írnoki munkát kapott, és egy irodában dolgozott a vádlottal. Itt 130 munkaszolgálatos volt hozzájuk vezényelve, de a vádlott egész nap az irodában dolgozott itt is. A tanú szerint Bajor és Pál Szabó tizedes „nem szívlelte” a zsidókat. Papp Bajort és Pál Szabót látta, hogy bántalmazta a zsidókat. A tanú megjegyezte, hogy „amíg raktárkezelő voltam, én a munkaszolgálatosok részére a megállapított élelem fejadagot pontosan kiadtam, s úgy gondolom, hogy a munkaszolgálatosok ezt valóban meg is kapták.” _____________________________________________Ügyek és következtetések a Kecskeméti Népbíróságról 3 99
