Bács-Kiskun megye múltjából 24. (Kecskemét, 2010)

Rigó Róbert: Ügyek és következtetések a Kecskeméti Népbíróságról

Forbáth György82 politikai nyomozót korábban, mint zsidó munkaszolgálatost 1942 májusában vitték ki a Szovjetunióba, és ott 1943 májusában a 109/7. számú munkásszázadhoz került Bobruiszkba. Ebből a századból többen jártak dolgozni a 108. számú ÉLMO-hoz. A tanú szerint Bajor helyettese Prácser László volt, aki két- három hetet töltött az ÉLMO-nál. Forbáth szerint a vádlott volt a közvetlen összekötő Bajor és a keretlegénység között, ő adta ki az utasításokat. A tanú elmondta, hogy nagyon kevés élelmet kaptak és nehéz fizikai munkát kellett végezniük. Az élelmezésüket valóban a munkásszázadtól kellett volna kapniuk, de annak nagy részét ellopták, emellett napi 10-15 órát kellett dolgozniuk. Előfordult, hogy nem bírták a zsákokat vagy ládákat megemelni, ilyenkor megverték őket a keretlegénység tagjai. Forbáth elmondta, hogy a vádlott egyszer maga is megverte, mikor nem bírta a zsákot megfelelő tempóban vinni. „Durva szavak kíséretében arcomba vágott, lezsidózott és mondotta, hogy úgysem kerülök haza élve innen.” A tanú a vádlott ellen vallott, és kegyetlenkedéssel, veréssel vádolta őt. Azt is elmondta, hogy gyakran kikötéssel büntették a munkaszolgálatosokat. A zsidók úgy tudták, hogy a kikötéseket a vádlott parancsára hajtották végre. A tanú szerint a vádlott lovagló ostorral, illetve korbácscsal járt, szidta a zsidókat és ostorával ütötte-verte őket. Forbáth azt állította, hogy a századukból legalább ötven embert vert meg a vádlott, saját szemével látta és őt magát is megverte. A katonák, szakácsok adtak a munkaszolgálatosoknak néha egy kis élelmet. „A mi századunkból senki nem halt meg, de tudom, hogy másik századból sokan meghaltak az embertelen bánásmód következtében.”

Moskovits Miklós politikai nyomozó, mint „érdektelen tanú” 1943 szeptemberében került ki, mint munkaszolgálatos Bobruiszkba, ahol a korábban említett 109/7. sz. munkásszázadhoz osztották be és innét vezényelték többször a 108. sz. ÉLMO- hoz. Elmondása szerint a munkaszolgálatosok rettegtek a vádlottól, mert kegyetlenül bánt velük. Flallotta, mikor a vádlott olyan parancsot adott a keretlegénységnek, mely szerint kegyetlenül kell bánni a munkaszolgálatosokkal, mondván, hogy felsőbb utasítás az, hogy közülük egynek sem szabad hazakerülnie, kínozni, gyötörni kell őket a munkával addig, amíg meg nem halnak, mert ha egy is hazakerül élve, akkor bosszút fog állni.'” A vádlott megtiltotta a katonáknak, hogy élelmet adjanak a zsidóknak, ha valaki mégis megtette, azt kiküldte partizánvadászatra, ahonnét nem sok esély volt a visszatérésre. Amikor a tanú bement a konyhába kenyeret kérni, a vádlott elkapta és kiköttette, mikor megpihent a favágás közben, meglátta, odalovagolt, és ostorával az arcába vágott. A tanú szerint a vádlott, ha akart volna, segíthetett volna a zsidóknak. A munkaszolgálatosok rettegetek a 108. ÉLMO-hoz kerülni, mert közismert volt a vádlott kegyetlensége.

_____________________________________________Ügyek és következtetések a Kecskeméti Népbírósásról

82 Forbát György politikai nyomozó Budapesten született 1913. január 14-én. A Fecske u. 2. alatt lakott, özvegy volt. Igazoló lapjára a következőket írta: „1939-től 1942. VI. 24-ig mint karmester dolgoztam. 1942. V 25-én bevonultam Vácra a 109/7 zsidó munkásszázadhoz, ahonnan július 15-én Oroszországba vittek. 1944. július 20-án hazaszöktünk, Vácon jelentkeztem, ahonnan 1944. XI. 1-én végleg megszöktem. 1944. XI. 15-től 1945. január 16-ig az orosz bevonulásig Budapesten bujkáltam először a VIII. kerületben laktam majd tekintve, hogy itt a nyilasok köröztek az V. kerületbe költöztem, ahol az orosz bevonulást megvártam. Budapest eleste után visszatértem Kecskemétre, ahonnan eredetileg bevonultam 1942. VI. 24-én." 1945. március 30-án igazolták. BK.MÖL XVII. 406/a. 831/1945.

397